Kereken 460 év telt el azóta, hogy elhunyt Sárváron Tinódi Lantos Sebestyén, a magyar énekszerző, lantos, a 16. századi magyar epikus költészet jelentős képviselője.
Sárvár szép hagyományai közé tartozik, hogy a január 30-i dátumhoz legközelebb eső hétköznapon közösen emlékezik a város a jeles személyiségről.
Az emléknap eseményei koradélután, 13 órakor kezdődtek a Várparkban, ahol a Tinódi Gimnázium diáksereglete előtt Reichardt Gabriella történész, a Nádasdy Ferenc Múzeum munkatársa tartott ünnepi beszédet. (Olvassa el a teljes ünnepi beszédet itt ? ) Ezt követően az intézmények képviselői megkoszorúzták a históriás szobrát, majd este hatkor folytatódtak a programok a múzeum dísztermében Kóta Pál és Juhász Balázs közreműködésével.
A két zenész (Kóta Pál gitározott, énekelt és kobzon játszott, Juhász Balázs csörgőzött és dudán kísért) korhű öltözetben idézett Tinódi históriás énekeiből, de hallhattunk részleteket Wathay Ferenc dalaiból, és elhangzott Juhász Gyula Ének Tinódihoz című versének zenés feldolgozása is. A műsor alatt díszőrséget álltak a Nádasdy Hagyományőrző Egyesület tagjai.
Ének Tinódihoz
A magyar éjben újra fölzokognak
Siralmaid s a véres századoknak
Minden keserve ott él énekedben.
Lantos Sebestyén nézz le ránk a mennyben:
Taníts bennünket hinni és remélni,
Komor világban víg jövőnek élni!Föl magyarok, testvérek,
Zendüljön régi ének,
Új gyásznak hangja szóljon,
Mint hit harangja kongjon
És zúgjon, mint ítélet,
S legyen zenéje élet:Mert élni akarunk mi,
Dicső magasba jutni,
Hol újra nagy nevünk lesz
És boldog ünnepünk lesz
S egész világ csodálva
Tekint magyar hazánkra!De addig is esengve szálljon égnek
A magyar éjben virrasztón az ének,
Tinódi Lantos szárnyas lelke küldje
E nagy borúból az örök derűbe,
A magyar Isten trónusát elérje
S legyen győzelmes himnusszá a vége!(Juhász Gyula, 1927)
