Ahol a madár sem jár… – Az archaikus tudás saját magunkban

Pápes Éva meseszimbólum-fejtő volt a vendég az Esték a Galériában nevű előadássorozat 30. állomásán, a Nádasdy-várban. A 8. évadánál tartó programsorozat beszélgetésének témája az álom, a valóság és a mese közötti kapcsolatok voltak.

Kondor János, a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, egyben az Esték a Galériában házigazdája mint sokoldalú személyiséget mutatta be Pápes Évát, aki ismert mint író, művészeti író, költő, de már évek óta csak a mesék világával foglalkozik. A mese közösségteremtő, elvarázsoló hatása megkérdőjelezhetetlen, Pápes Évát – ahogy elmondta – Boldizsár Ildikó meseterapeuta varázsolta el, miután ő maga sokáig csak elméleti szinten foglalkozott mesével. Nagy lelkesedéssel beszélt “saját” meséjének első igazi benső megértéséről, ami végül arra motiválta, hogy ma már szinte csak a mesékkel, szimbólumaikkal foglalkozzon, mesecsoportokat vezessen.

Ahogy az álmaink, ugyanúgy a mese is azzal a tudattalan, archaikus tudással kapcsol össze bennünket, amely korábban, az analitikus szemlélet korát megelőző analógiás gondolkodás időszakában sokkal könnyebben elérhető volt mindenki számára. A modern nyugati ember ízekre szedve, szétdarabolva, kívülről ismeri meg az őt körülvevő világot, hiányzik az egység felismerése. Szemben azzal, hogy – a legenda szerint – Nagy Sándor egy suhintással átvágta a gordiuszi csomót, Pápes Éva abban hisz, hogy a csomó finom, óvatos kibontásával annak fonalából a belső, archaikus tudás aranygömbje, aranyalmája állhat össze, ami maga a dolgok lelke, a dolgok közepe.

nepmese06

Az álmok és a mese nyelvezete ugyanaz. Ugyanúgy képekben, szimbólumokban tárja fel előttünk személyes mitológiánkat, a különbséget csupán az adja, hogy míg az álmok képsorozata általában ködös, addig a mese szerkezete kristályszerűen tökéletes. Az álmok fontosságát sokszor ismert népmesékben is fellelhetjük, gondoljunk csak Árgyélus királyfi esetére az aranyalmával és az éji tündérrel…

Pápes Éva két népmesét mondott el az esten, majd sorra véve a szimbólumaikat, egyenként megfejtette azok jelentését. A XXI. századi ember számára különösen fontos lehet szembesülni a bennünk lakó egységgel, amely felé már gyermekkorunk óta kézen fogva vezetnek a mesék és az álmok. Ugyanerről a tudattalan, apriori tudásról beszélt például Jung is, aki az álmok és az ösztönök jelentőségéről írta a következő sorokat:

“Mindent egybevéve nemcsak előnyösebb, hanem pszichológiailag “helyesebb” is a természeteti erőket, amelyek ösztönök képében bukkannak fel bennünk, az “isteni akarat” megnyilvánulásaként értelmezni. Ily módon ugyanis összhangba kerülünk az ősi élet pszichológiai habitusával, azaz ebben az esetben úgy működünk, ahogy az ember mindenhol és minden időkben működött.”

Ez a tudás bennünk van, Pápes Éva tapasztalatai szerint a gyerekek még érzik, és látják magukban a táltos erőt, amely úgy gyűri le mindennapjaink megoldhatatlannak gondolt problémáit, mint ahogy a mesebeli bika ökleli fel a hegyet.

 

– twickkk –

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás