Delejezett szavak – Pálfy Margit előadóestje Szécsi Margit emlékezetére

Pálfy Margitot nem egyszer láthattuk már Sárváron emlékezetes pódiumműsorral. Április utolsó napján Szécsi Margit emlékezetére, Nagy László feleségének korai verseiből és interjúrészletekből összeállított előadóestjével lépett fel a vár házasságkötő termében.

Nehéz szavakkal leírni azt a különleges atmoszférát, amelyet a színésznő már az első Szécsi-vers első sorainak kimondásával megteremtett: „Kellek, nem kellek, itt vagyok, szólok, élek”. A ritmusos, dallamos, ugyanakkor súlyos verssorok, Pálfy Margit klasszikus színészi eszköztára és a költőhöz fűződő szoros érzelmi köteléke együtt olyan organikus egésszé álltak össze, ami végig a katarzis határain egyensúlyozta a produkciót.

A verseket, jólismert ruhákként öltötte magára a színművész, olyan ruhákként, amelyekről egytől-egyig pontosan tudja, hogyan kell őket viselni. Sőt, a mondatok szintjénél is mélyebben, az egyes szavak energiáinak területén működött a leginkább az a delejezés, amely Szécsi Margit verseinek hangját egyszerűen dübörgő szintre erősítette fel a közönség számára.

A korábbi előadóestekhez hasonlóan a pódiumon csak egy szék áll. Mégis pontosan látjuk a helyszíneket, olykor talán még az egyes verseket inspiráló eredő környezet is meg-megvillan ennek a színészi delejezésnek köszönhetően. Pálfy Margit megszemélyesít, járkál, énekel, táncol, átad – a Születésnapra című vers közben például olyannyira nagy hangsúlyt kap az átadás aktusa, hogy végigjárja a közönséget, s mindenkit egyenként megérint, megsimít, szinte szertartásszerűen.

Ismét minden pillanatában felépített és tökéletesített, dinamikájában is tudatos produkciót hozott Sárvárra Pálfy Margit, aki a sokszor igen nehéz ritmikájú szövegeket egyetlen nyelvbotlás nélkül közvetítette. És páratlan élmény volt részese lenni ennek a közvetítésnek, érezni a szinte közvetlen kapcsolatot ezeknek a virtuóz verseknek a forrásával. Ezen az estén valóban eleven volt a holt – Szécsi Margit kifejezésével élve…