A hazai world-zene kiválóságai Sárváron – Herczku Ági és a Banda

Szerencsés lehet az a sárvári, vasi, régióbeli érdeklődő, aki mostanság Sárvárra jön világzenét hallgatni: 2015 Adventjén a műfaj hazai megteremtője, azóta is koronázatlan királya, a felvidéki Ghymes adott emlékezetes koncertet fürdővárosunkban, most pedig a Folklórfesztivál „nemzetköziségébe” rejtettek bele a szervezők egy hazai folklórestet.

Fotó: Benkő Sándor – a teljes albumhoz kattintson a képre!

Az erdélyi és a gencsapáti táncegyüttesek műsora után a Sebestyén Márta utáni generáció népdalénekeseinek legismertebbje, Herczku Ági mutatta be műsorát a Bandával, zenekarával az ezen a téren is szerencsés hallgatóság előtt: végre a hetek óta örökké a nyakunkban lógó esőnek aznap még az ijesztgetésre sem futotta. A (talán emiatt is?) szépszámú közönség a rivaldafényben a vékony, törékeny énekesnőt állva láthatta meg a színpadon, míg a Banda tagjai körbeülték. Jobbján párja, a multiinstrumentalista énekes, de ezeken kívül zeneszerző és producer szerepet is betöltő Nikola Parov és a tangóharmonikán, dobokon játszó Födő Sándor „Fodó”, azaz a world-zenészek.

HerczkuAgi_bs09
Fotó: Benkő Sándor – a teljes albumhoz kattintson a képre!

A hagyományos népzenei formáció tőle jobbra foglalt helyet, köztük Hegedűs Máté „Kishega” és Pálházi Bence „Pálesz” prímások, Fekete Márton „Kispuma” brácsás és Molnár Páter „Mojmoj” bőgős. Ámbár a meghívóban a legújabb, Bandázom című új lemezük anyagának bemutatását ígérték, de szerencsénkre a 2011-es Tüzet viszek és az azt megelőző Megéred még című Parov-Herczku-albumukról is válogattak az est folyamán. Ez utóbbin főleg Nikola műalkotásai, dalai, feldolgozásai szerepelnek, míg a Tüzet viszek inkább az autentikus népzene kutatására alapozott népzenéket tartalmaz. A legújabb és talán az eddig a legsikeresebb Bandázom ezek optimálisan „kikevert” elegye. Parov mester egyik daluk előtt elmondta, a jó world-zene csak az autentikus népzene tökéletes elsajátítása, ismerete után születhet meg, így van ez az ő esetükben is. Ez tökéletesen vissza is jött a műsorukban. Hallhattunk pattogós „mulatós” cigánydalokat az elején, majd a bulgáriai Dobrudzsa vidékén élő román kisebbség szintén vérforrósító népzenéje következett, hogy aztán a Parov által akusztikus gitáron lekísért visszafogott, szép szerelmes dalt, a Keress mást magadnak címűt hallhassuk meg, persze Kallós Zoltán gyűjtését felhasználva.

Ági hangja csillogó, kristálytiszta, de talán elüt a megszokott/elvárt női népdal-megszólaltatásoktól: inkább mélyebb hangokat énekel a megrezegtetett szoprán helyett, és mintha kevésbé is „cifrázná”. Talán ettől lesz “herczkuágis”, ettől lesz világzenei. És persze attól, hogy az énekesnő kitalálta az előadásmódját. Finom, elegáns megjelenése, jól megválogatott népies, de szinte arisztokratikus eleganciájú ruhái, a zenei betétek alatt visszafogott, mégis karakteres tánclépései, informáló, mégis derűt kiváltó konferansza, mind-mind kiszolgálják az előadóművész produkcióját, és ez ettől lesz egyedi és utolérhetetlen. Igazi mezőségi népzenét is halhattunk,- keserves, csárdás és szökős-, melyben Ági hangja mellett egyenértékű volt Nikola tercelése. A magyar népdalban nem megszokott, de Sebőékkel a ’70-es évektől elfogadtatott többszólamú ének gyönyörűen hangzott, és csak hab volt a tortán Parov hegedűjátéka. Hangszerét egyébként egyéni módon nem a nyakába vette, hanem a combjára támasztva szólaltatta meg.

HerczkuAgi_bs17
Fotó: Benkő Sándor – a teljes albumhoz kattintson a képre!

A világ-zenészek egy nótányi szünetet kaptak, mikor is a vonósbanda Potta Géza felvidéki prímás hagyatékából játszott nekünk egyet, jó „nótás” hangulatban. A mi Kőműves Kelemen-balladánk rokonságából eredő bolgár énekelt történet hangzott el ezután, az eredeti 44 versszakból csak hármat bemutatva. A sok-sok hangszeren játszó Nikola most ismét hangszert váltott, és a gadulka nevű ottani vonós hangszer egyedi hangzásával fűszerezte meg a dalt. Ámbár bolgárul énekelt Ági, mintha értettük volna a tragédiába torkolló történet szövegét. Parov mind a Kárpát-medencei, mind a kelet-európai szláv zenében tökéletesen otthon van: sajátjaként szólaltatja meg azokat. Itt itthon van, Bulgáriában otthon. A 2009-es lemezükről a Ya Stani című bolgár népdalfeldolgozásban nem győztünk utánaszámolni az ottaniak nevezetes, páratlan ritmusképleteinek: a 7/8–ok még mentek, de a többi már zavarba hozott minket.

HerczkuAgi_bs16
Fotó: Benkő Sándor – a teljes albumhoz kattintson a képre!

A visszataps után Herczku talán legismertebb dala, a pop-zenészek által is gyakran feldolgozott, magyarózdi gyűjtésből származó “Ha te tudnád, amit én” zárta a koncertet, melyben a művésznő nem nagy sikerrel énekeltetett meg bennünket: a hajlítások nehezebben mentek, mint az Óh, Yeah-k szoktak egy könnyűzenei koncerten. A másfél órás előadás megérdemelten óriási siker volt: a hallgatóság hosszú tapsa is erre utalt. Kár, hogy az ilyenkor tolakodónak tűnő CD árusítás elmaradt: bizony jó néhányunk dedikáltathatta volna frissen vásárolt emlékező kincseit.

– Gróf István –

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás