Herbáth Ernő műgyűjtő emlékére – olvasói nekrológ

Herbáth Ernő (Sárvár 1941 – ugyanott 2017)

De sok mindent kellene elmondani! Volt egyszer egy szemüveges, kicsit furcsa természetű férfi. Kőműves volt, bár inkább egyetemre kellett volna járnia. Agglegény volt. És – habár az elmúlt két évtizedben ritkán találkoztunk – a barátom. Még segédkezett fiatalon nagyapámnak, Németh Józsefnek, Sárvár legendás építőmesterének, aki még jobb festő volt, mint építőmester, pedig abban is az élen járt. Ernő imádta a művészetet és nagyon tisztelte nagyapámat. De őt is volt miért tisztelni: élő lexikona volt Sárvárnak, legalább másfél évszázadra visszamenően. Elképesztő memóriájából kincseket bányászott elő, az én őseimet illetően is. Bodorkós András mondta egyszer, hogy Ernőt ki kellene vinni a sárvári temetőbe egy diktafonnal. Félek, hogy senki nem tette meg.

Jó kőműves volt, de ez számára csak eszköz volt a megélhetéshez és a gyűjtéshez. Összeszedte Gottesmann Alfréd, általa személyesen ismert, Sárváron élő, nagybányai festő remek képeit és dokumentumait. Azonban ezen kívül is kiváló képei voltak. Köztük Lakatos József és Olgyay Ferenc alkotásai. Engem, mint „Germán” Jóska bácsi unokáját hamar a bizalmába fogadott és sokszor jártam nála a 80-as évek végén és a 90-es évek első felében. Kétszer (’90-ben és ’91-ben) nála is laktam napokig és a környéket festettem. Örök emlék tőle a híres sárvári orvos, Kántor Endre Ödön hatalmas karszéke, amit édesapja, Herbáth Béla. a kiváló asztalos készített 1923-ban. A sokadik tulajtól szerezte vissza, de nekem adta, mert akkor még nem volt egy régi karosszékem sem. Sajnos ajándékot szinte nem lehetett rátukmálni,mint a nagyon jólelkű emberek némelyikére. A ’80-as évek végén tűz volt a házában, több értékes bútora elégett, ezt talán soha nem heverte egészen ki.

Forrás: Torjay Valter

Legendás vendéglátó volt. Csodásan főzött-sütött. Büszke volt, ha gyönyörű, a rokonságtól megmentett bútorokból álló lakását, vagy vendéglátását dicsérték. A fenti képen Édesanyámmal és Édesapámmal látható, amikor a 90-es években vendégül látta a családot. Jellemző, hogy le sem ült, annyira izgult szegény. Anyámat persze kislány korától ismerte, szívesen beszélgettek – mint itt is. Sajnos a képről már csak Édesapám él.

Sajnos meg kell említeni, hogy többen visszaéltek művészetszeretetével, jó szívével, azzal az érzéssel, hogy megtiszteltetésnek érezte, ha értelmiségiek beszélgetnek vele. Egy ilyen ismeretség miatt távolodtunk sajnos el. De egyszer-kétszer még jártam nála, pár éve is. Hetven felett is erős, izmos férfi maradt. Pár napja azonban leesett a kerékpárról és súlyosan megsérült. Talán a meleg is belejátszott. Megműtötték a gerincét, de sajnos mégsem élte túl. Ernő méltó arra, hogy Sárvár mint jeles egyéniségét örökre megőrizze emlékezetében. A furcsa, dickensi figura, az egyik utolsó ilyen elment szeretett őseihez, akiket gyakran emlegetett? „Tóthok, Farkasok?”. Valamiért tegnap fel kellett tennem a róla készült rajzomat a Facebookra. Pedig akkor még nem tudtam semmit. Iszonyú messzeségből is érthetően szólnak a halottak?

Torjay Valter rajza – Forrás: Torjay Valter

Torjay Valter festő, művészettörténész