Hétköznapi Impressziók – kép és betű: Áttört valamit?

Nézegetem ezeket a tojéshéjakat. Kétszer is elmentem mellettük az utcán, láttam, hogy ott vannak, és még mindig ott vannak másnap is, mígnem a harmadik alkalommal úgy döntöttem, hazaviszem őket. Nem azért, mert gyűjtő volnék vagy bármi ilyesmi… Egyszerűen csak közvetlenül érintkezni akartam velük szemmel és tudattal: megnézni és megérteni őket…

tojas
Fotó: Benkő Gábor

Érdekes alkotmány az ember elvonatkoztató elméje. Érdekes, hogy tojásokra nézek, és nem is elsősorban a kismadarakra gondolok, hanem arra, hogy általában is eszerint a séma szerint működik a fejlődés az anyag világában: valamit át kell törni, valamit el kell hagyni ahhoz, hogy egy másik szintre jussunk. Fejlettebb szintre? Jobb a kismadár, mint a tojás? Jobb a nagy madár, mint a kismadár? Jobb az emlős, mint a madár? Hogy lehetne jobb ebben a szoros egymásrautaltságban, amelyben minden valami csak másvalamihez viszonyítva lehet valami? Mindenesetre a tény, tény: a kismadár áttört valamit, ami megkövesedett körülötte, és egyre szorosabbá vált. Nem is tehetett mást. Legfeljebb még választhatta volna az elpusztulás lehetőségét. Mi mit választunk?

Most, hogy ilyen végszószerű nagy következtetésre vezettem ezeket a kusza gondolatokat, valahogy nem hagy nyugodni egy másik eshetőség, amellyel eddig nem is számoltam. Mi van, ha nem volt sem áttörés, sem kikelés, csak egyszerűen elrabolta a fészekből a tojásokat egy kisragadozó, a héjakat pedig hátrahagyta, miután jóízűen belakmározott a meg nem született lehetőség kismadaraiból? Akkor mi van? Akkor mi a végszó?

? Benkő Gábor ?