Kereszty Gábor Mesél az erdő című fotókiállítása

A Farkas-erdő ihlette egyik legaktívabb fotósunk, Dr. Kereszty Gábor közelgő kiállításának anyagát. A tárlat része a Káldi Faluház Scherg Lőrinc, a Farkas-erdőn nyugvó erdőmester halálának 80. évfordulójára rendezett irodalommal, zenével és képekkel emlékező programsorozatának. A tárlatot Horváth Valéria grafikus, rajztanár, a Koncz János Alapfokú Művészeti Iskola tanára, a Sárvári Fotóklub tagja nyitotta meg. A következőben a megnyitóbeszédet közöljük.

Kereszty Gábor úgy emlegeti az erdőt, mint élete legnagyobb szerelmét. Úgy tudom, sokan vagyunk ezzel így. Örökké változó múzsánk az erdő, újra és újra magához vonz minket. Aki nem ismeri őt azért, aki ismeri őt, az nem véletlenül akarta megismerni. Minket pedig, művészvénájú embereket igazán lebilincsel az erdő megannyi csodája. Az ihlető erdőt nagyon sok művész megörökítette. Festették, rajzolták, prózába, versbe foglalták és zeneszerzőket ihletett.

Közzétette: Sárvárikum – 2018. május 13.

A festői fotográfia vagy más néven piktorialista fotográfia az 1890-es évek elején született meg. Ez volt az első olyan irányzat, melynek hívei nem pusztán szép vagy mutatós fotót akartak létrehozni, hanem fényképeikkel képzőművészeti műalkotást, azaz a festészettel és a grafikával egyenrangú műtárgyat alkotni. A piktorialisták ezért azokat a fotótechnikákat részesítették előnyben, melyek révén alkotásuk nem a „közönséges” fényképre hasonlított, hanem festményre vagy grafikára.

Mit tesz Kereszty doki? Kíváncsi, gondol, érez, majd sétál, figyel, gondol, érez, bezsong, kattint, hazamegy, majd gondol, érez, bezsong és befejez. Nála az alkotó folyamat nem zárul le az exponáló gomb lenyomásával. Akkor még csak egy nyers kép készül el. Doki ugyanakkor már tudja, mit szeretne a képen láttatni. Gábor a nyers képet, ami már önmagában is egy jó fotó, gondolatibbá teszi a digitális technika adta eszköztárral. Itt lényegül át a valósághű fénykép piktorialista alkotássá. Ezáltal jelenik meg lombtalan, téli fákon az augusztusi perzselő hőség illúziója. Úgy írja át az alapanyagot, hogy nyoma sincs hatásvadász effekteknek. Érzékenyen nyúl a képeihez, nem érzem zavarónak a színeltolást. Nem hiányoznak a valóságos lomb színek, nem zavarnak az erőteljes kontrasztok, a fény-árnyék kidomborított ritmusa.

Közzétette: Sárvárikum – 2018. május 13.

Örülök a képein szembe jövő grafikusságnak. Gábor nem szemérmes, nem szívbajos. Bátran nyúl bele fotóiba, megoldásai eredetiek, helyenként szimbolikusak. Jó ízléssel kerül minden modorosságot. Nem elégszik meg szimplán a jól komponált kép feszültségével vagy kiegyensúlyozottságával, vagy a tökéletes látvánnyal, ő még csavar egyet a fotón. Beszövi a képet a rézkarcokon megjelenő finom hálóval, vagy absztrakt faktúrákkal és megannyi játékos felülettel. Minden képén egységesen ott van valamilyen formában az a plusz, az a rácsodálkozós meglepetés.

Kellemes nosztalgiával tekintek a régi képeslap hangulatúra változtatott fotóira, elmerengek képein, melyen visszaköszönnek Paál László vibráló erdői. Meghökkenek munkácsis realizmusán, és gyönyörködöm a dekoratív japános megoldásaiban, amit kanyargós csupasz ágaiból hoz létre. Aztán persze ott vannak a keresztys egyedi villanások, ötletek, vagány képi fordulatok. Gábor túl azon, hogy remekül űzi a „hogyan duplázzuk meg képünk mondanivalóját”, alapból úgy készít képet, úgy bánik a fénnyel, árnyékkal, térrel, magányos tölgyeivel, égbeszökő fák lombjaival, hogy a néző is az erdőszélen terem. Átjárnak minket is a bujkáló fények, a csodaszép levélerek szövevénye, a rozsdás avar illata.

Közzétette: Sárvárikum – 2018. május 13.

Láttunk már több anyagot Gábortól. Ismerjük érdeklődő, elszánt, kíváncsi fotóstermészetét. Örülünk ennek az újabb anyagnak, amivel nemcsak önmagát, de minket is inspirál, fejleszt, alakít. Köszönjük a szándékot, a megnyilatkozást. És jól esik látnunk a tiszteletedet az erdő iránt. Szép munka volt, Gábor!

Horváth Valéria
Káld, Faluház 2018. május 13. 16 óra

Tóth Zoltán “Cooper” fényképalbuma