Kinyitják a kinyitandót, és kieresztik a kieresztendőt

Alig vártam, hogy végre élőben halljam és érezzem a Cabaret Medranot! Aztán hallottam és éreztem. Minden előfeltételezésemet igazolva az első dal felcsendülte volt a gong, amely elindította az elme kompját a valóság túlparjára. Ahol a monomániák és a szürreál, de ugyanakkor negédes Don Quijote-lázálmok olyannyira tapinthatók és olyannyira sűrű szövésűek, mint még maga a valóság sem. És soha meg nem történt emlékek és nosztalgiák ébrednek bennem, és hirtelen egy letekert ablakú Zsiguliban ülök a srácokkal. Ott ül az Andi is az anyósülésen, és hegedül. Az Imre (akinek felmenői Kamondonról valók egyébként, de tényleg…) kezében atlaszt tartva felköp a levegőbe, és ahol a térképre érkezik a nyál, arra menjünk. Igen, arra! Fröccsent a Balkánra, meg a Karibi-térségbe, meg a következő kanyar utáni cigánytelepre. Itt van minden, és minden a miénk, és a szavaink tapossák az ösvényt!

Elképesztő örvénybe rántott a Cabaret Medrano még így fúvósok nélkül is. És ez a jó a szabad zenében! Szól és felszólal. És az univerzum szintjén intelligens. Nem is kell mindenkinek értenie. Épp elég, ha hagyja magát sodorni! Köszönöm az élményt, Cabaret Medrano!

A kötelező átszerelés után a Madrapur köszönt be. Az a Madrapur, akik felvételeiken olyannyira ‘crunchy’ módon szólalnak meg, hogy csipszet lehetne velük reklámozni. Nagyon kíváncsi voltam, hogy tudják-e ezt élőben is. És bizony nagyon kellemesen fenderesen, P-90-esen és VOX-osan szólt minden a vár színpadáról, ami húros.

A komp, amelyre Cabaret-ék ültették a lüktető elmémet, most visszatért a dokkba. Seattle-ízű riffek, és sűrűterceléses magyaralter hozott le, mert amennyire a szél és a szélmalmok zenéje a Cabaret Medrano, annyira a galopp-pusztáé a Madrapur. Utálok hasonlítgatni, de a Bérczesi Robi-féle Blabla jutott eszembe az orgánumról és a megközelítésről, aztán meg még sokminden más. A földön kerget meg, és játszik veled a Madrapur, és magyarul szól hozzád, és olykor ha azt gondolod, néha mondhatna többet is, a homlokodra csapsz, és rájössz, hogy hiszen mond is!

De nem is kellenek szavak! Akinek füle van, úgyis hallja – hoztunk videókat is! Utószóként még annyit, hogy ilyen pillanatok alatt leközvetített élmények – mint a maesti piceklubbéli koncertek utániak – teszik kritikusabbá, tudatosabbá és felemelkedettebbé a szellemi és érzelmi létezést. Hála és üdv minden olyan humanoidnak, aki hangszert vesz a kezébe, és valami olyasvalamit csinál, mint ők ma este ketten: Kinyitják a kinyitandót, és kieresztik a kieresztendőt.