Emlékezzünk Herbáth Ernőre és érdemeire! – Lakatos József nekrológja

Közülünk való volt, sárvári volt, és büszke vol a tizenháromvárosiságára is. Szinte mindenkit ismert, és azok elődeit is tudta. Emlékezőkéessége bámulatos volt. Erőt adott neki mély vallásossága is. Érdeklődése sokoldalú volt: bélyeggyűjtés, képzőművészet, zene, szobrok, művészeti könyvek, …stb.

Honnan lett ez az érdeklődés örök kíváncsiság? Volt ebben családi örökség is, és sokat jelentett számára az ötvenes–hatvanas években Sárváron élt Gottesnamm Alfréd festőművésszel való találkozása, barátsága. A Gottesmann-házaspár akkor a Kucsera-féle házban lakott, Herbáth Ernő mérhetetlenül tisztelte, és sokat segítette őket, fölhordta az emeleti lakásukra a téli tüzelőt, a főtéri – akkori “rángatós” – kútról a vizet. A festőművész sokat beszélgetett a fiatalemberrel, akinek ez életre szóló tanulság volt, és érdeklődését a festészet felé vitte. A segítség fejében képeket kapott, majd vásárolt is. Gottesmann Alfréd festőművész Herbáth Ernő portréját is megfestette. E kép látható a Salamon Nándor művészettörténész által írt “Nagybányától Sárvárig” című színes művészeti albumban, amely 2013-ban jelent Sárvár város kiadásában.

Balra Gottesmann önarcképe, jobbra a fiatal Herbáth Ernőről készített portréja (részlet a nevezett albumból)

Ernő Szabó László festőművésszel is jó barátságban volt. Szabó László festőművész, rajztanár, iskolaigazgató a Gárdonyi Géza Iskolában, a Batthyány u. 57. szám alatt lakott, a Szabó-kertész családból származott.

A magam részéről Ernőt a gyermekkorom óta ismertem. Ha később már nem itt laktam, és hazalátogattam, biztosan találkoztam Ernővel az utcánm aztán a beszélgetésben előbb-utóbb Gottesmann képeire terelte a szót, majd házába hívott, ahol először láthattam Gottesmann-műveket. A festőművészt ismertem – többször láttam festeni a kertvárosi Gyöngyös-parton, vagy a vár körül.

Ernőtestvérei megházasodtak. Szeretve tisztelt édesanyját is elveszítette – egyedül maradt. Mint kőműves, sokfelé dolgozott, sokszor baráti alapon, Sárváron és környékén sok ismerőse volt. Közülük vannak, akik panaszkodni szoktak Ernő “nehéz” természetére. Ebben van igazság, őt is megviselte a “kor”, az évek száma, a meg nem értés, a kedves szó hiánya. Egyre jobban magára maradt.

De a lényeg: mit jelentett Sárvárnak? Ő az első számú műgyűjtő a városban, és az marad a jövőben is. Számára a várost nemcsak az épületek, vagy a benne lakók jelentették, hanem mindenek előtt a helyi kultúra. A maga területén Herbáth Ernő is alkotott, mint kőműves és mint műgyűjtő.

A város csak egyet tehet, azt hogy méltón megőrzi emlékét, ha létrehozza a “Herbáth Ernő-gyűjtemény” állandó kiállítását a helyi múzeumban. Hogy hány terem kell ehhet? Több, ez majd kialakul. Ez a mi érdekünk is, és tanulság a következő nemzedék számára. Ekkor Herbáth Ernő lelke is megnyugszik, hogy nem élt hiába. Nyugodj békében!

Lakatos József
2017. augusztus 7.