“Lehet, hogy tíz év múlva állatorvos leszek…” – Kovács András Péter interjú

A Sárvári Dumaszínház már rendszeresen jelentkezik programokkal. Lehetőségünk nyílt faggatni kicsit Kovács András Pétert, a standup műfaj egyik kulcsszereplőjét. A Láthatatlan Sárvár kisinterjúja következik.

kovacs-andras-peter-kap

– Kémeink azt jelentették, hogy 16 éves korodig pap akartál lenni. Elképzelhető, hogy a vasárnapi szentmisék hangulati megújítójától fosztottad meg az egyházat azzal, hogy végül másként alakult? Hogy képzeled, milyenek lettek volna a prédikációid?

16 évesen még nem gondoltam a humorra mint megélhetési forrásra, így az akkor elképzelt prédikációim sem lettek volna túl viccesek. Az biztos, hogy nem politizáltam volna a szószékről, mint ahogyan az előadásaimban is ritkán teszem. De nagyon remélem, hogy hiteles és attraktív pap lettem volna. Amúgy a papi nőtlenség és a monogámia között csak egyetlen nő különbség van, ami 50-60 évre levetítve nem is olyan sok.

– Az idei évben alapítottatok egy zenekart Janklovics Péterrel és Illés Ferenccel, nevesen: a Dumaszvingház triót. Az idei nyári fesztiválok színpadain már látható lesz ez az újdonsült formáció, vagy még csak limitált fellépéseket vállaltok a Rádiókabaréban? Tekintve a név beszédes “megerőszakolását”, nem belezős metálra gondolunk műfajilag, de mondhatnál róla néhány szót bővebben.

Azt gondolnánk, hogy ennyi év után a nézők áhítják az újdonságokat, és ha nem is tudják valamiről, mi is lehet pontosan, az alkotók neve önmagában is vonzerő lehet. A Dumaszvingház ennek a cáfolata: a nézők megijednek a furcsa elnevezéstől, aki viszont eljön, az pokolian jól szórakozik. Ebben a produkcióban is a stand-up jut főszerephez, a zene pedig – Illés Feri pokoli virtuozitásának köszönhetően – nagyon könnyedén és profin aláfesti az egyes blokkokat, és garantált eufóriába kergeti a közönséget. A nyárra egyelőre nem tervezünk fesztiválokat, de egy-két vidéki fellépésünk azért lesz, és talán elkészül a Hablegény című nyári slágerünk videóklipje is.

– A könyvírásba is nagyon belelendültél, egyre gyarapodó bibliográfiádban vannak önálló regények és közös alkotás is. Honnan jött az első kötet ötlete egy olyan korban, amikor egyre kevesebben olvasnak? Várható még folytatás etéren, további közös munka kollégákkal?

A Föld 99 legkevésbé ismert csodája című közös alkotásunk ötlete Litkai Gergőtől származott. Profin előkészített, igényes kiadvány sikeredett, csak hát az olvasók ugyanúgy nem tudtak mit kezdeni a hibrid könyvvel, mint a nézők a Dumaszvingház hibriditásával. A Multigáz ötlete eredetileg forgatókönyv-ötlet volt, de közben kereste meg a kiadó a Dumaszínházat, így regény lett belőle, de nem kizárt, hogy egyszer talán egy könnyed filmecske is foroghat belőle. Ami a további könyvkiadást illeti, egyéb irányú elfoglaltságaim és a könyvpiac okozta kiábrándultságom jó pár évre visszavetnek.

– Standupos, humorkoordinátor, író, játékmester, gitáros… Hát Neked semmi sem elég!? 🙂 Van egyáltalán valami, amihez nem értesz (de esetleg szeretnél)?

Nagyon sok dologhoz nem értek, sokszor azokhoz sem, amiket elvállalok, de bízom abban, hogy közben belerázódom. Az élet egyébként érdekes: feladatok és kihívások jönnek-mennek, az ember jó lesz valamiben, aztán eltunyul, közben megtanul valami mást… a jó ég tudja, lehet, hogy tíz év múlva állatorvos leszek!

kap

– Ha jól számítjuk, Badár Sanyi és közted legalább egy generációnyi különbség van életkor és pályafutás tekintetében. Milyen a közös munka? Úgy egyáltalán: igaz a sóhaj, mely szerint a humoristáknak csak a teste öregszik?

Sándor már akkor a szakma nagy örgje volt, amikor én 2004-ben bekopogtam a Dumaszínházba. Minden Szőke-Badár-filmet láttam, nagy tisztelője voltam, és úgy hozta a sors, hogy a 2004-es Művészetek Völgye fesztiválon minden este együtt stand-upoltunk a taljándörögdi kocsmában. Ekkor lettünk jóban igazán, és azóta is jó hatással vagyunk egymásra, bár mostanában ritkábban találkozunk. Egyébként a sóhaj igaz: csak a testünk öregszik, illetve csak a Badáré, mert én sportolok.

– 2010-ben debütáltál első önálló előadói esteddel, az Evolúcióval. Belekóstolhatunk majd kicsit ebbe a sárvári előadás során, vagy esetleg az idén induló Pereputty – interaktív családterápia című műsorodba?

Se Evolúció, se Pereputty nem lesz: ha most ezekből előadnék, akkor később nem tudnám őket elhozni Sárvárra. De ha jól viselkedik a közönség, és megígérik, hogy megveszik a jegyeket bármelyikre, akkor szívesen elhozom őket.

– Hová sorolnád a standup műfajt a kulturális kínálat spektrumán? Úgyis kérdezhetnénk, mit gondolsz, amellett, hogy szórakoztatsz és nevettetsz vele, elbírja-e, hogy értéket, szemléletet közvetíts?

Hermann Hesse a humoristákat közvetlenül a művészek alá sorolta. A kabaré pedig mindig is olyan műfaj volt, amit mindenki – már csak sznobizmusból is – kicsit lenézett, de azért mégis mindenki kíváncsi volt rá. Ettől függetlenül a stand-up elbírja az érték- és szemléletközvetítést, de nem kell erőltetni. A Mona Lisa és az Anyám tyúkja is zseniálisak anélkül, hogy veretes dolgokról akarnának beszélni. A néző sokszor örül, hogy ha a sok érték- és szemléletközvetítő csatorna között, egy hosszú, fárasztó nap végén egyszerűen csak röhöghet egy jót.

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás