Pusztába kiáltott szó – Atakám és Angertea játszott a várban

Nem szerencsés egy összefoglalót rögtön negatív felütéssel indítani, így a feketelevesre visszatérünk később, először fókuszáljunk a klubszezon utolsó AZK-koncertjeinek tartalmi oldalára.

Fotó: Cooper – A teljes fotóalbumhoz kattintson a képre!

Az Atakám zenekar e sorok szerzője szerint az egyik olyan helyi érték, amely egyszerűen érthetetlen okokból mellőzött a közönség figyelmének egyre zártabb köréből. Különösen érthetetlen a közöny sárvári szinten, hiszen a hely szelleméből nem következne, hogy ennyi szem és fül legyen vak és süket arra a magas színvonalra, amelyet ez az együttes képvisel.

Fotó: Cooper – A teljes fotóalbumhoz kattintson a képre!

Bár a Black Sabbath-dalok egyéni hangú, női frontemberes interpretációja önmagában különlegessé teszi őket, mégis a saját nótáik azok, amelyek a legtöbbet megmutatnak a tehetségükből. Érett, kiforrott darabokról van szó, sokszor összetett, mégis könnyednek tűnő zenei megoldásokkal, gyönyörű dallamokkal. A pénteki koncertet még különlegesebbé tette, hogy Szabó Kriszti énekes / billentyűs áldott állapotban vállalta a koncertet, és hozta a tőle megszokott teljesítményt. Persze ez kérdéseket is felvet a zenekar jövőjét illetően, hiszen már csak hónapok kérdése és az énekesnőnél természetesen a család lép majd a színpad helyett az első helyre. A helyettesítés soha nem könnyű, még nehezebb, amikor nem csak jó énekest, de lehetőség szerint billentyűzni is tudó zenészt kellene találni. Mindenesetre nagyon szurkolunk azért, hogy sikerüljön, komoly veszteség lenne Sárvár könnyűzenei életére nézve, ha hosszabb szünetre kényszerülnének.

Fotó: Cooper – A teljes fotóalbumhoz kattintson a képre!

Az Atakám előadását az őket követő Angertea tagjai is érdeklődéssel nézték végig, Mihály Gergely frontember még külön tapsot is kért nekik az összekötő szövegeiben. A nagymágocsi banda aztán a sárvári színpadon is megmutatta, mi is az a bennük rejlő valami, amire felfigyeltek még tengerentúli világsztárok is (részletesen itt meséltünk az amerikai koprodukciós témáról). Irdatlan energiával és elsöprő megszólalással csaptak húrokba, és toltak le egy olyan intenzív koncertet, hogy mind az öt bástya beleremegett.

Az Angertea zenéje sajátos, de nyomokban felfedezhető és könnyen beazonosítható jónéhány hatás. Helyenként az Alice in Chains, máskor a Primus vagy a Tool ugrott be, de az előadásmódot figyelve kicsit a VHK is beköszönt, hazai szinten legalábbis én még csak Grandpierre Attilától láttam olyan – szinte öntudatlan – elragadtatást, mint Gergelynél. A gazdagon effektezett és elképesztően választékos zenei nyelven szónokló basszusgitártémák ugyanúgy hozzátartoznak az Angertea egyediségéhez, mint a stabil és markáns dobgroove-ok, amelyek azt összeragasztják a dinamikailag széles spektrumot bejáró gitárral és énekkel. Az AZK történetének fontos mérföldköve, hogy letették a névjegyüket Sárváron, méghozzá olyan frenetikus előadásmóddal, mintha teltháznak, és nem 6–8 embernek zenéltek volna (csak mellékesen tesszük hozzá: mindezt félnapos utazást követően).

Ennyien voltak kíváncsiak a koncertekre – a zenekarok szinte egymást nézték

És itt el is érkeztünk az este árnyoldalához, a szinte már fokozhatatlanul siralmas érdektelenséghez. Hiába próbáltunk ezúttal is több cikkel, összegyűjtött információk osztásával, hírlevéllel, zenék, videoklipek közreadásával figyelmet irányítani a produkciókra, jelen pillanatban úgy tűnik, teljesen halott a klubozás: a közönség számára nem létezik más a nagyjából kéttucatnyi, unalomig ismételt, egyeduralkodóvá hájpolt zenekaron kívül. Pénteken este a Végállomás egyik szervezőjével (aki eljött hozzánk a koncertekre) beszélgetve tettük, amit ilyenkor szokás: találgattuk az okokat, sorra szaporítottuk a választ talán sosem kapó költői kérdéseket. Mint kiderült, a szombathelyi klub rendszeresen hasonlóan gyér látogatottsággal kell hogy megküzdjön, kivételek csak ritkán törik meg a veszteséges estek sorát. Elgondolkodtató, milyen útra léptünk társadalmi szinten kultúrafogyasztás terén. Elgondolkodtató, hogy elérkezünk lassacskán egy olyan pontra, ahol kisvárosi szinten már alig akad valaki, aki elfogadná, amit tehetséges művészek átadni szeretnének. Gondoljon bele mindenki, milyen kimenetele lehet ennek a tendenciának! Ha megtette és nem tetszik, amit lát, lépjen valamit, vészhelyzet van! Pusztába kiáltott szó című rovatunkat olvashatták… 🙁

– Benkő Gábor –

A koncertek az NKA Zenei Kollégiumának támogatásával valósultak meg.

Kapcsolódó megjelenések

  1. Ha érdekel elmondom szerintem hol van a probléma.
    Az egyik a korai kezdés (21 óra) illetve a korai befejezés (kb 23 óra-éjfél), valamint a túl sok zenekar (2-3 is akár), illetve a magas ár (1000-1200 Ft).
    Este 7-8 óra fele megindulnak az emberek, “alapoznak”, 10-11 óra előtt senki nem áll neki bulizni, ilyenkor viszont már felesleges arra az 1 órára lemenni, pláne ha elkérik a belépő teljes árát, miközben lement már legalább 1 zenekar. Az élőzene miatti átállás is (10-20-30 perc) is ront a dolgon, ezért is felesleges néha 3 zenekar, jobb lenne 1, aki 10 körül nekiáll, játszik 1-2 órát, utána legyen DJ, ne pedig záróra, pont mikor bemelegszik az ember. A belépő ár meg vetekszik egy ismertebb nevű zenekar koncertjének árával (pl a Majkáékra volt 1000-1500 Ft, tudom más kategória, de neki országos ismertsége van). 3-500 Ft-nál véleményem szerint nem lehet többet elkérni. Persze lehet ezzel vitatkozni, hogy nem éri meg, csak akkor azt is kell nézni, hogy az 1200 Ft-os belépőt meg megveszi 6-8 ember.
    Alapjaiban kell hát újragondolni az egészet.

    1. Ugyanazt mondjuk, más szavakkal: azt látom, hogy vidéki viszonylatban a valódi értelemben vett élőzene és a hozzá kapcsolódó koncertkultúra haldoklik, a piaci alapokon működő, kiválasztott zeneipari produktumok pedig kizárólagosan uralják az elméket. Egy koncertrejáró elvárása ma mintha észrevétlenül átfordult volna a szellemi, érzelmi élmények megéléséből a profán értelemben vett, agymosós, agyeldobós üres szórakozásba. Ez így jelen formában egy fejetetejére állt, irracionális helyzet, ahol a zenekarnak lenne kutya kötelessége kivárni, amíg a közönségnek sikerül már annyira berúgnia, hogy hajlandó kifáradni a kocsmából és esetleg megtekinteni a produkciót (amiért két sör árát már nem szívesen fizeti ki), de átszerelés megvárásáról már azért ne álmodjon a banda, inkább szóljon valami konzerv, amit nem kell megismerni, nem kell felfedezni, nem kell odafigyelni rá és legtöbbször megélni sem kell. Jöhetnénk külföldi példákkal, Ausztriával mondjuk, ahol a közönség valamiért odaér időben koncertkezdésekre, és azt is mindenféle probléma nélkül tudomásul veszi, hogy éjfélkor ott a legtöbb helyen rólót húznak. Nálunk hajnali kettőig szól a zene.

      1. Koncert-látogatóként talán kevesen osztják a véleményemet, vannak, akik valami másra vágynak. Én nagyra becsülöm azt, hogy egy vidéki kisvárosban nívós zenéket lehet hallgatni, élőben. Neves előadók esetében az 1000-1500 forintos belépő: ajándék. Nézzünk csak körül, más fesztiválokon mennyiből úsznánk meg ezt a minőséget. Így is csak álmélkodok, hogyan tudja ezt Sárvár városa finanszírozni, kik lehetnek azok a szervező-tehetségek, akik ennyiért ide tudják csábítani a neves zenekarokat. Más: kinőttem már a diszkós bulizásból, lehet vádolni azzal, könnyen beszélek. Mégis had értsek egyet azokkal a szervezőkkel, akik “nem adják alább a színvonalat”. Nagyon szomorú lenne, ha a VÁR (így, csupa nagybetűvel írva)valami dídzsís-pörgős, berúgós helyszín lenne. A vár: muzeális örökségünk, ezt szem előtt kell tartanunk. Van, ami illik ehhez a helyszínhez, és van, ami nem. Örüljünk, hogy van egy vára a városnak, és nem akármilyen vára. Sárvár várát mindenhol illik ismerni…hagyjuk meg a hangulatát, melyet évszázadokon át megőrzött.

  2. Akkor most 2 lehetőség van, vagy kötitek az ebet a karóhoz és márpedig működnie kell az egyébként évek óta ugyanazon a koncepción alapuló rendszernek (korai kezdés és befejezés, több zenekar, belépőjegy árak), vagy igazodtok a megváltozott igényekhez.
    Csak egy példa, anno a Metallica elkezdte beperelni azokat akik ingyen szerezték be a zenéjüket. Egy mai zenésznek viszont értenie,tudnia kell, hogy ha milliók töltik le ingyen a zenéjét (lásd youtube) az neki ismertséget hoz, majd sokmilliós bevételt a koncerteken. Itt is ez kell, ingyenes belépő (vagy 1-et fizet 2 kap), hogy többen jöjjenek el, legyen ismertség. Legyen a koncert után is valami (így ti is közvetíthetitek az üzenetet, lesz bevétel, néző, aki utána is marad szórakozni, költi a pénzét stb.), mert igen, mi hajnalig buliznánk. Személyesen is tapasztaltam sajnos, hogy amikor volt közönség szép számmal, szépen fel lett kapcsolva a villany és haza lett küldve mindenki. Utána meg csodálkoztok, ha nem megy le senki?
    Ha pedig az a gond, hogy a közönség előtte megiszik máshol 1-2 korsóval és csak 10-11 óra után esik le, akkor ehhez is alkalmazkodni kell (később kell kezdeni, vagy italakció vagy bármi ami miatt előbb lemegy).
    Az ausztriai példa nagyon rossz, más világ más keresetek (ők biztos nem melóznak 4 műszakba minimálbéren hétvégén is,), szóval ebbe ne menjünk bele. A probléma itt van helyben, itt kellene megoldást találnotok rá.

  3. Tehát el kellene fogadnunk, hogy ebbe az irányba megy el a dolog. A szülőknek, – akik nem elítélhető módon – aggódva engedik el a tizenéves gyerekeiket egy-egy koncertre, meg kellene mondanunk, hogy sajnos nem tudjuk 21 órakor kezdeni a koncertet, mert meg kell várnunk a kocsmázókat, úgyhogy éjfél előtt ne várják haza a srácokat, mert igazából akkor kezdünk. Ez milyen üzenet?

    Nem kellene fogadnunk a gyakran térítés nélkül, csak a fellépés lehetőségéért (mert hogy az egyre kevesebb van) jelentkező amatőr zenekarokat, mert rájuk és az átszereléseikre a kutya sem kíváncsi, helyette DJ-zzünk hajnalig. Mindezt egy művelődési központ felirattal a fejünk felett. Ez milyen üzenet?

    Nem érzem úgy hogy ott a probléma, ha bizonyos értékekhez és elvekhez ragaszkodunk. Megint csak azt kérdezem: mi a kimenetele ennek? Ha egy művelődési központ nem ragaszkodik a kultúraközvetítéshez, az értékalapú szemlélethez, az ezekhez kapcsolódó elvekhez, és elhajtja a feltörekvő zenekarokat csupán a gépzene miatti nagyobb látogatottságért cserébe, akkor kitől várhatja az amatőr zenekar, hogy lehetőséget ad neki? Ha a műsorrendünkkel elvesszük a lehetőséget a fiatal, tizenéves generációtól, hogy eljöjjenek, hogyan várhatnánk utánpótlást?

    Nagyon sok nézőpontot kell mérlegelni, egyáltalán nem ilyen egyszerű a dolog. Amivel viszont nem értek egyet, hogy ez helyi probléma lenne. Sajnos általános ez a helyzet a vidéki kluboknál. Megoldást az olyan akciók hozhattak volna, mint a Cseh Tamás Program, és meg is lehet nézni a 2015 évi, támogatott év sárvári statisztikáit. Kivétel nélkül teltházas estek voltak, érdekes módon mindenki eljött sokszor már órákkal a kapunyitás előtt, ha ismert nevet látott a plakáton. Erről a jelenségről beszélek. A Cseh Tamás Program ígéretei és üzenetei ellenére nem ítélt meg az AZK-nak támogatást 2016 évre (és még sok egyéb klubnak), így óriási kontraszt alakult ki a támogatott és nem támogatott klubok között. Nem hogy megoldás nem született, tovább mélyült a gödör. Nem mondom, hogy butaság, amiket ír, Bélabá. De azt igen, hogy kompromisszumok kötésénél sokkal több tényezőt kell mérlegelni egy kulturális intézménynek, mint amit általában feltételez erről egy külsős.

    1. Hát nem tudom… Nincs tizenéves gyerek a környéken, akiket ezek a zenekarok érdekelnének. Ha már itt tartunk, ezek szerint egyáltalán nincs senki a környéken, akiket érdekel. De azt hiszem erre szokták mondani, hogy ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye, már bocsánat.

      Lehet becsmérlő kritikát írni a közönségről, meg mehetne a “bezzegrégenmindenjobbvót”, de egy programszervezőnek nem ez lenne a dolga. Lehet inkább azt kéne felismerni, hogy felesleges akármennyi pénzt is kidobni az ablakon olyan programokra, amik a kutyát nem érdeklik. Fel kell ismerni a trendeket, és ahhoz alkalmazkodni. Én úgy gondolom, hogy ez elég egyoldalú, és arrogáns hozzáállás. “Én megmondom mi a jó, ti pedig szeressétek!”

      Megértem, hogy a te fogad nem fűlik ahhoz a fentebb említett két tucatnyi zenekarhoz, de a fiatalok meg nagyon is éheznének egy-egy jó koncertre, csak itt úgy néz ki, hogy te döntöd el mi a jó, és mi nem. Internet, Facebook stb., manapság baromi egyszerű lenne felmérni, hogy mire van igény. A helyszín adott, és aláírom, hogy szerintem is jó. (Végállomással kár is összehasonlítani, oda nyilván nem mennek ki a fiatalok, ha a belvárosban alapoznak, mert nagyon messze van mindentől, viszont az AZK a város szívében található, felújítás tényleg ráférne.)

  4. Ugorjunk az elejére vissza. Jelenleg a cikk témája az, hogy nincs látogató, tehát azzal foglalkozni, hogy kezdjünk korán, mert a csemete nem ér haza időbe, kicsit fura lévén nincs is már nagyon néző, nem?
    Én mondjuk nem sok tizenévesre emlékszem, inkább 20+ a korosztály, ott meg nem hiszem hogy gond lenne, ha vasárnap hajnal 2-3kor esne haza. Az meg hogy éjfélkor bezártok nem fog megakadályozni senkit, hogy menjen tovább máshova. Mindenesetre azzal kezdeni kell valamit, hogyha van vendég, azt nem küldjük haza..!
    DJzés: Nem azt írtam, hogy csak és kizárólag ez legyen. Legyen koncert, de utána is legyen valami. Az átszereléssel sincs gond, ha 1 zenekar van (max 2).
    Egyébként pró-kontrázhatunk itt, de szerintem inkább dobjatok össze google docs segítségével egy kérdőívet, amiben megkérdezitek a közönséget, hogy mik az igényei. Milyen zenét akar, mennyit, mikor akar bulizni, mit akar inni, vagy úgy egyáltalán mi az elképzelése, miért adna pénzt vagy miért nem.

  5. Igen, tényleg nincs értelme a szócséplésnek. Érezhetően elbeszélünk egymás mellett. A közös gondolkodásért és a segítő szándékért köszönet!

  6. Kívülálló szemmel egy pici, igénytelen (wc), nyomasztó hely. Lehet, hogy van valamilyen “hangulata” számotokra de az nem jön át.
    Már nem vonzó ez a stílus. Egy teljes megújulás biztos jót tenne, egy másik, alkalmasabb, igényesebb helyen.

    1. Legyen a hangsúly itt azon, hogy “kívülálló szemmel”. Ennek a véleménynek még csak az ellentétével találkoztam, legyen szó akár közönségről, akár zenekarokról (Franciaországtól kezdve, Portugálián, Németországon, Svájcon keresztül Izraelig vagy Marokkóig) eddig csak a helyszín egyedülálló, tapintható aurájáról áradoztak, illetve arról, hogy még soha nem volt alkalmuk egy középköri vár épületében játszani. A mellékhelyiséggel kapcsolatban sem gondolom, hogy probléma lenne azon felül, hogy kicsi, de nagyobb látogatottságú esteken nyitva van a vár központi mosdója is.

  7. Alig van alternatív, mindig a kemény zenék mennek, ezért oda megyek, ahol azt játszanak.

  8. Azk slágerek oratórikusan,aztán fúvosokkal,végül várjátékként felelevenítve a régi dalokat.A fürdőn.

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás