Soltis Lajos Színház: Álomevők – Szavak nélkül…

Felébredés, elalvás, megszületés, megjelenés, álmodás, színtér, álmok szekrénye, álmok kellékei, az emberi lét receptje, vágyakozás, szamszárá-kör, tiszta ruha, tiszta lélek, érintés, érintkezés, szenvedély, tekintetek kereszttüze, az isten cuccai, szentség, esendőség, a fátyol kísér, a fátyol takar, a fátyol időt köt össze, távolodás, elválás, karma, új élet, új születés, új álom, új út, új fátyol, elhasználódás, öregedés, továbbillanó lényeg…

Fotó: Benkő Sándor

Meddő próbálkozás lenne a Soltis Lajos Színház Álomevők című darabjáról lineáris értelmezési lehetőségekben gondolkodni, még annak ellenére is, hogy látszólag lineáris utat követ. Ahogy a szavak “bekötnék a szemét”, “befognák a száját” ennek a több, mint egy órás színpadi mágiának, úgy halványítanák el a jelentését és jelentőségét a klasszikus értelemben vett tudósítás-kísérletek. Az Álomevők a szavaktól némulna meg és valójában nagyon nehéz bármilyen prózai módszerrel még megközelíteni is azt a határmezsgyét, ahonnan át lehetne látni abba a közegbe, amelyben a darab megszületett és él. A mozgás kódja, az álomképek kódja nem ekvivalens a szavakéval.

Meghódítás, birtoklás, elbirtoklás, dominanciaharc, őrület, duhajság, bohémia, rítus, választás, tévesztés, elindulás, eltévedés, fiatalság, boldogság, megkeseredés, téboly, meghalás, felmagasztalás, megalázás, egymásbacserélődő sorsszerepek, bizonyosság, elbizonytalanodás, erény, bűn, paráznaság, hűség, bizalom, bizalmatlanság, bezárás, eleresztés, oldás, kötés, szétbontás…

A szinopszis mozgásszínháznak hívja a darabot, amelynek főszereplőnője (kislánya) bepillantást nyer lehetséges jövőképeibe. Valójában persze sokkal többről van szó. A produkció spontán módon, egy 10 hónapos tréningsorozat eredményeként született meg, bár talán közelebb járnánk az igazsághoz, ha úgy fogalmaznánk, hogy a társulat tagjai Deák Varga Rita kalauzolásával inkább megtalálták magukban és egymásban, felfedezték az Álomevőket, mintsem megalkották.

Fotó: Benkő Sándor

6–7 perces epidózok sorjáznak egymás után. Mindnek van eleje, közepe, vége és tanulsága, mégsem önállóak. Összefűzi őket a kislány élete, a labirintusszerű lehetőségek kavalkádja, az utak, az elindulás szándéka, a legigazabb boldogság megtalálásának célja. Vannak támpontok és fogódzkodók. Homogén a jelmezvilág, amely valahová a 19. század környékébe helyezi a történeteket. Folyton visszatér az alma, amely többhéjú, több jelentésű szimbólum. Valószínűleg az álomszereplők saját lényegét is, és a teremtő, álmodó kislánnyal való köldökzsinórt is jelenti egyben (De nem elhanyagolandó az alma bibliai jelentéstartalma sem.). Az almát dobálják, felkínálják a sorsnak és egymásnak a fiatal, folyton cserélődő szereplők, később egymás almájába harapnak. Ezzel a harapással kapcsolódnak egymáshoz a párok, de kapcsolódnak a másikhoz is és közben folyton az álmodójukhoz is. Egy álom egy lehetőség. Ezek lényege pedig maga az álmodás, maga az út.

Fotó: Benkő Sándor

A színen látszólag könnyedén és többnyire vidáman történik minden (Leszámítva a drámai jeleneteket, például a nő férfiak előtti térdencsúszását…), mégis hihetetlen súlyt ad az Álomevőknek az az önirónia, amely szinte szánalmassá teszi az emberi lét kicsinyes és ösztönszerű céljait. A szereplők egymás közötti kapcsolatait többnyire az érdek, az ösztön, a versengés, vagy az önzés íveli át, az egész kavalkád pedig talán maga a téboly. A cél látszat, a cél fata morgana, a cél hamis. Olyannyira, hogy nincs megoldás, az álmok visszatérnek az álmodókba, az elbukott lehetőségek szertefoszlanak. Csak a kislány rágja még az almát, miközben az álmok előbb képekké dermednek, majd felbomlanak.

Fotó: Benkő Sándor

Nagyon eltalált műnek találom az Álomevőket, amelyet a jövőre harmincéves színház önállóan vitt színre. Szinte hihetetlen, hogy tréningek kötetlensége ennyire átgondolt és homogén darabot eredményezett. Külön figyelmet érdemel a kiváló zene, ami nem kevéssé járul hozzá az élményhez és a kódokat is segít visszafejteni (Máskor pedig újrakódol…). Az egy órás késéssel induló előadás kapcsán még egy dolgot kell kiemelni. Bruckner Roland helytállását, aki egyenesen a kórházból érkezett a helyszínre váratlan bokasérülése miatt, majd úgy játszotta végig a szerepét, hogy egyetlen mozdulata sem engedte sejtetni a valószínűleg erős fájdalmait. Ez egy mozgásban, ugrálásban, szaladgálásban gazdag darab esetében még inkább tiszteletreméltó.

Álomevők

Rendezte: Deák Varga Rita

Szereposztás:


B. Péter Pál / Bruckner Roland / Csiszár Máté
Ecsedi Csenge / Marton Mercédesz / Horváth Viktória
Károly Bálint / Kazári András / Marton Márió
Nagy Péter / Pesti Arnold
Nagy Zsuzsi / Pilnay Sára / Ziembicki Dóra

Technikus: Horváth Andrea

Kapcsolódó megjelenések

Vélemény, hozzászólás?

Főoldal Letöltés RSS Facebook Lap tetejére vonal Lap aljára

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás