Szörényi Levente helytörténeti kutatásait tárta a közönség elé (SH)

Zeneszerzőként és előadóként mutatta be Gróf István alpolgármester Szörényi Leventét, az Évezrednyitó beszélgetések című előadássorozat újabb előadóját november 17-én a Nádasdy-vár zsúfolásig megtelt dísztermében, ám a vendég elsősorban amatőrnek aligha nevezhető honismereti- helytörténeti kutatásairól, s az ennek következtében született Az eltűnt Ősbuda nyomában című könyve előkészületeiről beszélt.

Fotó: Novák Zsuzsa

Szörényi Levente előadása elején – mintegy fél órára – “kinyitotta” élete könyvét is. Elmondta, Ausztriában született, ahonnan hazatértek Budapestre, s itthon feltette a kérdést anyjának: miért kellett nekünk hazajönni, kint talán jobban élhettünk volna? Téged, Szabolccsal együtt magyar földön, magyarként akarunk nevelni. – életének meghatározó elemévé vált. Majd arról beszélt, hogy Budapesten, a Visegrádi utcában próbálkozott először önálló dallamszerzéssel. Kezdeti sikereit szemérmesen elhallgatva, mindjárt az István, a király rockopera bemutatójáról, az ezt követő felemelő élményről beszélt.Elmondta, tulajdonképpen azóta foglalkoztatja, hogyan is zajlik az alkotás folyamata. Ő három rétegződést vélt felfedezni: 1. az alapos ismeret elsajátítás után bárki írhat maradandó, de rossz darabokat is, 2. Ha az előbbiekhez hangulat is párosul, 3. Csak utólag lehet észrevenni, hogy jó darab született.

Fotó: Novák Zsuzsa

Miközben sikert sikerre halmoztak az Illés-, majd a Fonográf együttessel, már azon gondolkodott – folytatta –, hogy mi van a zenén kívül. Ismét szóba hozta az István, a király című rockoperát, s arról beszélt, hogy a bemutatót az un. reformkommunisták engedélyezték, mert Istvánban Kádárt, Koppányban pedig Nagy Imrét vélték felfedezni. Persze, a közönség mindent másképp gondolt, – tette hozzá. Alkotásai hézagos felsorolása közben az Atilla, Isten kardja (1993) című darabhoz érve arról beszélt, hogy egyre inkább kezdte foglalkoztatni, vajon hol állhatott Atilla városa. Az alapos utánjárásból könyv – Az eltűnt ősbuda nyomában (1996) – született. Megemlítette, majd metszetek, térképek és légi felvételek sokaságával bizonyította, hogy munkája nem teljesen egyezik a hivatalos állásponttal. Az egykori krónikákat is megvallatta, s most kifejtette ezekkel kapcsolatos észrevételeit is. Azt nyomatékkal hangsúlyozta, helyismereti kutatások nélkül csak elképzeléseinkre hagyatkozhatnánk.

Szörényi Levente arról is tájékoztatta népes hallgatóságát, hogy Árpád fejedelem temetkezési helyét is keresi. Ennek kapcsán szomorúan jegyezte meg, talán szellemi elitünk hiánya lehet az oka, hogy az ősmagyarság tekintetében a mindenkori hatalmak ellenségesen viselkednek. A magyarságra pedig ráférne már valami katartikus élmény, – tette hozzá – ,ami lehetne akár Petőfi a újratemetése is. Ezzel összefüggésben arra is kitért, hogy hiányolja a nemzeti gondolkodást az erkölcsileg és anyagilag is leszegényedett országban.
Az est folyamán a zenéről nagyon kevés szó esett. Ezt azonban csak azok tették szóvá, akik nem olvasták el alaposan – illetve nem értelmezték – az előadás címét.

-ár

Megjelent a Sárvári Hírlap XIII. évfolyamának 24. számában, 2001. december 7-én
A cikk Gróf István blogján »