Annyi mindent titkolnak előlünk, hogy ennek okán, lassan kétségbe vonom saját magam létezését is. Kiderült például számomra, hogy naprendszerünkben nem csupán a Földön létezik élet. Mi több, vannak olyan bolygók a naprendszerünkben, amelyeken az emberek már meg is vetették a lábukat.
Minap felháborodtam, miután tudomásomra jutott, hogy egyesek a Mars nevű bolygóra mennek nyaralni. Sőt, vannak itt a Földön olyanok, akik ott is születtek, egy ottani kórházban, méghozzá egyikük egy híres közéleti személyiség. Viszont, azt nem értem, miért nem valami intergalaktikus nevet adtak neki az Anikó helyett. Mondjuk lehetett volna Marsi Xernia vagy Androméda, vagy akár Zoltán, de nem?, Anikónak keresztelték, hogy az emberiség ne gyanakodjon.
Dokumentumfilmek készültek arról, milyen nehéz megszerelni az űrteleszkópot. Úgy mutatták be, mintha a szereplők fenemód kínlódnának azokban a nagy, fehér, pufók ruhákban, nagy hátizsákkal a hátukon, miközben azt ecsetelik, hogy a felszerelésük 132 kg súlyú. Gondolkozzunk el ezen! Az űrben nem teljesen mindegy, milyen nehéz az a gönc? Az átlagember butításán dolgozva azt sugallják, hogy az űrutazás gyermekcipőben jár, amíg a Marson működő csokigyárból folyamatosan érkeznek a Földre a szállítmányok? Átlátszó trükkök ezek, kérem.
Egy másik bizonyíték a Marson virágzó civilizációra, hogy még gitárerősítőket (Marshall) is készítenek 1962 óta, nem beszélve az ott működő rendőrtiszti főiskoláról, ahol kivételes képességű amerikai rendőröket képeznek ki, az embereknek pedig bemesélik, hogy csak 1969-ben léptünk a Holdra? Nem lehet sokáig titkolni a nyilvánvaló tényeket. Azzal, hogy némiképp változtatnak egy ott készült személy vagy tárgy nevén, még nem tudják álcázni az igazságot.
Lássuk csak:
Előfordultak esetek, amikor kormányaink ködösítésre specializálódott szervei a névmódosítással sem bajlódtak. 1937-ben a Plutón készítettek egy dokumentumfilmet. Az egyik kameraman kicsempészte a film egyik részletét, és nyilvánosságra hozta. Persze, hogy ezt is kimagyarázták, mondván, hogy az csak egy rajzfilm, és a filmen egy stilizált kutya szerepel, pedig a film a plútói valóságot mutatta be. Természetesen, látva a dokumentumfilm sikerét, további forgatásokra került sor.
Az emberiség bizonyos eltitkolt hányada, már nagyon régen járja a naprendszert. Mi sem kikezdhetetlenebb bizonyíték erre, mint Vénusz, akit azért hoztak a Földre, mert kíváncsi volt, milyen lehet itt. Egy domb tetején tették ki az űrhajóból, majd rövid itt tartózkodása után hazavitték, mert nem bírta az itteni klímát. De ne feledkezzünk meg a Merkúrról idetelepített autószalonokról sem, amelyekben az extrém formájú, Merkúr bolygón gyártott járműveket próbálták értékesíteni.
Az Uránusz a hidegháború idején igen közkedvelt bolygónak számított. Ma már kevésbé az, viszont egyes keleti népek szívesen ellátogatnának oda, ha a már rég kialakított űrhatáron átengednék őket. Gondoljunk csak bele, mennyi lehetőség és parádézás várhat majd ránk, ha egyszer bevallják, hogy mindez igaz. Szelhetjük a nagy, sötét űr habjait boldogan, hogy a Plútón tartsuk meg szülinapi zsúrunkat, ahol mindent lehet, amire csak vágyunk. Még kiabálni is.Vagy fürödhetünk a Marson a Vörös tengerben (ezt is titkolják) miközben az ott népszerű indulót (mars) hallgathatjuk.
Most őszintén, ki ne vágyna erre?
– Molnár Saci –
