Kapolcsra menni olyan, mintha benéznél a nagymamádhoz – ismerős az egész hely, és bár látod, milyen volt mikor minden pörgött, szereted így lelassultan, álmosan is, hogy aztán (lelkileg, és gyomorilag is) feltöltődve menj haza.
A szeptemberben újraindult mókuskerék első hetét itt akartuk kipihenni, és egész jól bejött a számításunk. Megkaptuk a tökéletes lélekfeltöltést: mesedélutánt a Folkudvarban, egy szuper kávét a Mank Artportán, igazi mondanivalóval töltött koncertet a Hangfoglaló udvarban.
Azért is csodás a kiskaliberű fesztivál, mert hamar törzsvendéggé válhatsz. Már tudják, milyen kávét iszol koncert előtt, hogy repohárba kéred a fröccsödet, és hogy nem kérsz műanyag villát a tócsnihoz.
A kreatív énedet is szabadon eresztheted – itt most van idő kibontakozni, új technikákat elsajátítani, alkotótársakkal beszélgetni. A kevesebb koncert miatt igény és lehetőség is alakult, előbújtak a köztünk megbúvó zenészek: a Faluhídon handpan és didgeridoo, a Királykő kocsmában pedig egy helyben összeverődött népzenész csapat fokozta a hangulatot.
A Művészetek Völgye nem csak szórakoztat, de gyakran találunk olyan elemeket, amik a világ aktuális változásaira reflektálnak. Most épp a nagyszínpadon csapódtak le a történések: a Csaknekedkislány #freeSZFE logós, Lovasi András pedig kordonszalagos felsőben fejezte ki szolidaritását a Színművészeti felé, amit a közönség nagy lelkesedéssel hálált meg.
Végül az egyik kedvenc aprófesztivál élmény – az ismeretlen ismerősök. Akikkel minimális kontaktok után lehet összefutni és összemosolyogni aztán egy hétvégén keresztül, hogy azt érezd, igazán ide tartozol. Innen is üdv a csíkospólós srácoknak, a szitanyomós csapatnak és a folytonmosolygós folkudvaros lánynak, szebbé tettétek ezt a pár napot!
Két hét múlva jön a Völgyhétvégék harmadik felvonás, addig is vigyázzunk magunkra!
-Koszorús Veronika-
