A természet télen is szolgáló újrahasznosító-kollektívája

Sokan vagyunk, akik ilyenkor, télen is szeretnek egy-egy jóízű kirándulást tenni a természetben. Izgalmas időszak ez! Aki azt gondolná, hogy télen csak fagy van, csend és kopárság, az nagyot téved, vagy csak nem nyitja ki a szemét eléggé. Hosszan lehetne sorolni azoknak az élőlényeknek a végeláthatatlan sorát, amelyek azon munkálkodnak ilyenkor is, hogy az év során felgyűlt holt növényi anyagot (kidőlt fákat, lehullt gallyakat, a rengeteg falevelet) feldolgozzák, ezzel – a tavasszal nagy tömegben előbújó friss növények számára – újra felvehető táplálékká alakítsák át. A természet pótolhatatlan értékű korhadékbontó munkásai között igencsak kiemelkedő helyet foglalnak el a gombák, amelyek amellett, hogy nagyon hasznosak, pompázatos és változatos megjelenésükkel is képesek szemet gyönyörködtetni. Akár egy arborétumban, városi parkban, akár erdőben kirándulunk, szinte biztosan találkozunk néhány télen is megfigyelhető fajukkal. Ebben az összeállításunkban 20 ilyen gombafajt mutatunk be a vasi erdőkből, közismerteket és kevésbé ismerteket – természetesen a teljesség igénye nélkül. Többségük nem ehető, más értékük miatt fontosak, de az kétségtelen, hogy “megérdemlik”, hogy többen ismerjék meg őket. A hiányukban nagy bajban lenne a földi létezés.

1) Hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune)
Hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune) – Fotó: Benkő Gábor

Ezek a kistermetű, legyezőszerű termőtestek igazából nemcsak télen, hanem egész évben ott vannak csoportosan mindenütt, ahol csak holt faanyagot találnak. Egyáltalán nem válogatós faj, lombhullató erdőben ugyanúgy megtalálhatjuk, mint fenyvesben. Fatörzsön, gallyon, fenyőtobozon, tuskón, rönkön fejlődik, de előjöhet akár a játszótéren, a fajátékokon, a tűzifán vagy a régebben kezelt kerti bútorokon is. A magyar elnevése a kettős lemezekre utal, amelyek attól függően, hogy mennyire nedves az időjárás összecsukódnak, illetve szétnyílnak. Nem ehető gombafaj.


2) Téli fülőke (Flammulina velutipes)
Téli fülőke (Flammulina velutipes) – Fotó: Benkő Gábor

Gyönyörű élénk okkeres, narancsos kalapja már messziről hívogató. Nedves helyek, lomberdők, árterek gyakori gombafaja. A téli fülőke csak télen fejleszt termőtestet, kifejezetten téli gomba. Csoportosan terem, főleg kidőlt fatörzsökön, kivágott rönkönön jellegzetes. Nedves, párás időben a kalapja fénylő, tapadós, az illata pedig kicsit a heringre emlékeztető. A lemezei és a spórái is világos színűek, a tönkje bársonyos, lehet kalapszínű, de egészen sötét is. Ehető gombafaj, de gyakorlatlan szemek könnyen összetéveszthetik más fajokkal (akár halálosan mérgezővel is), ezért fontos megnézetni a zsákmányt, ha étkezésre gyűjtenénk. Sárvár környékén találkozhatunk vele a Várparkban, a Kirándulóerdőben vagy a Rába árterén, de kis szerencsével akár saját kertünkben is.


3) Júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae)
Júdásfülgomba (Auricularia auricula-judae) – Fotó: Benkő Gábor

Sokan nem is tudják, hogy a távolkeleti ételekben népszerű fafülgombák rokona nemcsak megtalálható nálunk is, hanem kifejezetten gyakori. Lombhullató erdőben, ártéren, útszéleken bukkanhatunk rá, különösen szereti például a fekete bodzát korhasztani. Nem csak ilyenkor, télen, hanem hullámokban egész évben megtalálható. Mi láttuk már az arborétumban, a Kirándulóerdőben, de sok van belőle a Rába-árterén is. Ehető faj, véralvadásgátló hatása is ismert. Halálosan mérgező gombafajjal nem igazán téveszthető össze, de ha étkezésre gyűjtenénk, mutassuk meg szakembernek!


4) Fodros rezgőgomba (Tremella foliacea)
Fodros rezgőgomba (Tremella foliacea) – Fotó: Benkő Gábor

Ez a faj például kicsit hasonlíthat az előző júdásfülgombára, de annál rugalmasabb, kocsonyásabb, az alakja is sokkal kevésbé hasonlít fülre, helyette inkább fodros zselétömeg juthat eszünkbe róla. Ritkább is, mint a júdásfülgomba, ennek ellenére szemfüles természetjárók összefuthatnak vele páradúsabb lombhullató erdőkben, ártereken, ahol a kidőlt fatörzseket korhasztja. Alakja talán kicsit emlékeztethet a mirigygombákra (Exidia spp.), ezek szintén kocsonyás bevonatként jelennek meg a faanyagokon, de kevésbé “lebenyesek”, és legtöbbjük fekete színű. Ez sem kimondottan téli faj, egész évben rá lehet bukkanni, de ilyenkor, amikor kevésbé vonja el a figyelmet a burjánzó zöld növényzet, sokkal feltűnőbb jelenség.


5) Kupacs agancsgomba (Xylaria carpophila)
Kupacs agancsgomba (Xylaria carpophila) – Fotó: Benkő Gábor

A legtöbben keveset gondolunk arra, mi lesz az erdőben a lehulló termések kupacsával. Hová lesznek? Hogyan korhadnak? Természetesen több módon is… De ebben is főszereplők lehetnek gombafajok. Az egyik, kifejezetten kupacskorhasztó életmódú tömlősgombánk a kupacs agancsgomba. Szinte mindig bükk lehullt kupacsán találhatjuk meg hosszú, világos csúcsú kinövésekként. Ez is előfordul egész évben, de ilyenkor sokkal könnyebb észrevenni.


6) Flagelloscypha minutissima
Flagelloscypha minutissima – Fotó: Benkő Gábor

Ahogy a bevezetőben ígértük, kevésbé közismert korhadékbontó gombafajokat is megmutatunk, mert a legtöbbünk talán nem is tudja, mennyire változatos, sokszor meghökkentő, máskor gyönyörködtető külalakot viselhetnek ezek az élőlények. Ezt a fajt, amelyiknek jelenleg még nincs is érvényes magyar elnevezése, korhadó gallyacskákon, ágakon találhatjuk meg. A gallyat kézbe véve, először csak apró, fehér foltokat látunk belőle, nagyító alatt vizsgálgatva viszont megmutatja nagyon dekoratív, csészés, bundás termőtesteit ez a gomba. Avarban, árokparton, út szélén találkozhatunk vele, szinte bárhol, ahol sok a holt növényi anyag, és kellően párás, nedves a környezet. Mi a Gyöngyös-parton bukkantunk rá.


7) Rhytisma acerinum
Rhytisma acerinum – Fotó: Benkő Gábor

Jójó, és a faleveleket mi korhasztja? – vetődhet fel a kérdés. A válasz persze az, hogy nagyon sok minden. A gombák közül is több olyan fajt lehetne mondani, amelyik szereti fogyasztani őket. A juharlevek egyik látványos korhasztója például a fent látható tömlősgomba, sajnos magyar elnevezése ennek sincsen. Távolabbról nézve csak fekete foltok a juharlevélen, nagyító alatt viszont már látható az egész termőtest struktúrája, az egymásba gyűrődő, majd éretten felnyíló képletekkel. Szintén nem csupán télen található meg, de ilyenkor nem kell mélyre túrni az avarban, hogy rálleljünk.


8) Galléros csillaggomba (Geastrum striatum)
Galléros csillaggomba (Geastrum striatum) – Fotó: Benkő Gábor

A képen látható csillaggombát ismét az esztétikuma miatt válogattuk be a 20-as listába. Homokos talajon találkozhatunk vele akácos, nyáras foltokban, de akár örökzöldek közelében is. Ezt a gombát kezdők számára a legkönnyebb úgy elképzelni, mintha egy csillag alakban szétnyílt “héjú” pöfeteg lenne. Magyarországon, de még a szűkebb lakóhelyünkön is sok faját megtalálhatjuk a csillaggombák nemzetségeinek. A faji határozásuk nem is mindig a legkönnyebb, sok apró részletet kell ismerni ezeken a különös képződményeken, hogy találjunk rajtuk olyan bélyegeket, amelyek elkülönítik a fajokat. A gyönyörű termőtesteket egész évben megtalálhatjuk, nem mindig a képen látható frissen szétnyílt állapotban, hanem kiszáradtan is. A csillaggombák néhány faja száraz időben képes az összecsukódásra, majd eső után újra szétnyílásra, ahányszor csak szükség van rá.


9) Pihés gyűszűgomba (Auriculariopsis ampla)
Pihés gyűszűgomba (Auriculariopsis ampla) – Fotó: Benkő Gábor

Ősztől tavaszig megtalálhatjuk ezt a gombát korhadó nyár faanyagán. Bár nem gyakori, Sárváron is előfordul még kisebb nyáras foltokban is. Külső része fehéren pihés, a termőrétege barnás, és nincsenek rajta lemezek.


10) Narancssárga redősgomba (Phlebia radiata)
Narancssárga redősgomba (Phlebia radiata) – Fotó: Benkő Gábor

Késő ősztől nagyjából tél közepéig találkozhatunk ezekkel az igencsak feltűnő színű termőtestekkel. A lombhullató fák korhadó anyagán fejlődő friss telepek szinte neon narancssárgás, bíboras színekben pompáznak. Fehérkorhasztó faj, ami azt jelenti, hogy a faanyagokban található cellulózt és a lignint is képesek lebontani, amire az élővilágban néhány baktériumtól eltekintve csak a gombák képesek. Sárváron a Csónakázó-tón, Kirándulóerdőben, a Rába-árterén találhatjuk meg élőben.


11) Osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca)
Osztrák csészegomba (Sarcoscypha austriaca) – Fotó: Benkő Gábor

Téltől tavaszig bukkanhatunk rá ezekre a gyönyörű, élénkszínű csészécskékre. Főleg, de nem kizárólag lombhullató fák korhadékán, gallyakon kisebb ágakon dolgoznak, ezeken fejlesztenek termőtesteket, az időjárástól függően akár seregesen is beboríthatják az erdőt. A Csónakázó-tón, a Kirándulóerdőben, vízpartok közelében gyakori faj. A termőtestek alapvetően pirosak, de előfordulhat pigmenthiányos válzotatuk is, amelyek narancsos színűek. A képünkön épp egy normál–színhiányos párost sikerült lencsevégre kapni. Gasztronómiai értékük nem túl jelentős.


12) Mogyoróbarka csészegomba (Ciboria coryli)
Mogyoróbarka csészegomba (Ciboria coryli) – Fotó: Benkő Gábor

Ahogy azt az eddigi listában is megfigyelhettük, egyes gombafajok kifejezetten egy-egy növénycsoportra, mások egy-egy bizonyos növényfaj bizonyos növényi részére szakosodtak a lebontásban. Ilyen a mogyoróbarka csészegomba is, amely kizárólag a mogyorónövények barkatermésének bontásáért felel, csak itt találhatjuk meg őket. Érdekesség, hogy a nagyon hasonló égerbarkák bontását egy ehhez nagyon hasonló, de külön fajhoz tartozó csészegomba, az égerbarka csészegomba (Ciboria amentacea) korhasztja. Leginkább enyhébb telek végén, tavasz elején teremnek nagyobb mennyiségben, ilyenkor van sok dolguk.


13) Égertoboz-csészegombácska (Mollisia amenticola)
Égertoboz-csészegombácska (Mollisia amenticola) – Fotó: Benkő Gábor

Mivel a fent említett égerbarka csészegomba (Ciboria amentacea) külső megjelenésében csaknem azonos a bemutatott mogyoróbarka csészegombával, ezt nem mutatjuk meg külön. Annál inkább ezt a képen látható, az éger toboztermésének bontását végző másik, apró tömlősgombafajt. Persze az égertobozon is előfordulhatnak más gombafajok is, mégis talán ez a leggyakoribb. Vízparton, ártéren, akár a Csónakázó-tó körüli égerek alatti avarban is megtalálhatjuk, főleg tél végén, tavasz elején.


14) Szalagos fülgomba (Auricularia mesenterica)
Szalagos fülgomba (Auricularia mesenterica) – Fotó: Benkő Gábor

Szintén ilyenkor van szezonja a szalagos fülgombának. Kidőlt fák törzsén, rönkökön, vágásfelületeken jelenik meg. Ha pongyola módon próbálnánk körbeírni, úgy mondhatnánk, hogy felülnézetből taplószerűnek tűnik, a termőretege pedig kocsonyás, fülszerű, rokonára, a júdásfülgombára emlékeztet. Mindenesetre nagy telepeket képes fejleszteni. Sokféle lombhullató faanyagon megtalálhatjuk, nem ritka faj. A Kirándulóerdőben éppúgy láttuk már, mint a Rána-ártéren, vagy a Szatmár-erdő más részein.


15) Ülő gyászoscsészegomba (Pseudoplectania nigrella)
Ülő gyászoscsészegomba (Pseudoplectania nigrella) – Fotó: Benkő Gábor

Ez már ritkább, de annál szebb korhadékbontó faj. Külső megjelenése leginkább olyan, mintha fekete festékkel lefújták volna az osztrák csészegomba termőtesteit. Persze a külső hasonlóság mellett azért nagyon sok különbözőség is van a két faj között. Az ülő gyászoscsészegomba például kifejezetten fenyőkhoz (tűnyalábos fenyők vagy lucok) kötődik, fenyvesek talaját borító mohapárnákban találhatjuk meg, ha szerencsénk van. Sárvári előfordulásáról még nem tudunk, de Vas megyében, az Őrségben több helyen is volt már hozzá szerencsénk. Lenyűgöző fekete termőrétege nedves időben tükörként veri vissza a ráeső fényt.


16) Bükk-eresgomba –(Plicaturopsis crispa)
Bükk-eresgomba –(Plicaturopsis crispa) – Fotó: Benkő Gábor

Első hazai találatai regisztrálásakor még ritkának gondolták ezt a fajt. Mára kiderült, hogy mégsem annyira ritka, néhány élőhelyen kifejezetten seregesen jelenik meg termőtestek sokaságával. És nem is csak bükkön találjuk meg. Kéttűs erdei fenyő faanyagát éppúgy “kezelik”, mint a közönséges mogyorók elhalt ágait. A Szatmár-erdőben, a Haraszti- és a Sitkei-erdőben is megtaláltuk már ezt a néhány szakirodalomban még ma is ritkának jegyzett fajt.


17) Közönséges mogyoró-csészegomba (Encoelia furfuracea)
Közönséges mogyoró-csészegomba (Encoelia furfuracea) – Fotó: Benkő Gábor

No, nem a gombafaj közönséges, az valójában meglehetősen ritka, de legalábbis nem gyakori. A magyar elnevezésben az esetleges félreértést az okozza, hogy a közönséges mogyoró (Corylus avellana) növény elhalt ágain találhatjuk meg ezeket a nem mindennapi megjelenésű termőtesteket. Tömlősgombák, alaktanilag valamelyest hasonlítanak is például az osztrák csészegomba csészeformájára, de ez a csésze kezdetben zárt, és csak akkor nyílik meg, amikor a tömlőkben fejlődő spórák már érés közeli állapotúak. Külső, letörölheltő barna “poros” burkuk is érdekes, mikroszkóppal megfigyelve kristályzárványokat találhatunk közöttük. Bár nem gyakorinak semmiképp nem nevezhető faj, azért nem lehetetlen rábukkanni Sárvár közelében sem. Nedves élőhelyeken, közönséges mogyorók öreg ágain találkozhatunk vele.


18) Bársonyos réteggomba (Stereum subtomentosum)
Bársonyos réteggomba (Stereum subtomentosum) – Fotó: Benkő Gábor

Nem jellemző, hogy a réteggombák a közérdeklődés középpontjában lennének. Azért mégis lehetnek kivételek. Ligeterdőkben, erdős foltokban gyakori korhasztó munkásunk a bársonyos réteggomba. A termőtestei friss állapotukban annyira szép, pompás színorgiát tudnak varázsolni egy-egy kidőlt fatörzsre, hogy úgy gondoltuk, helye van ebben a válogatásban. Gyakori gombánk, Sárvár környékén is sokfelé nyakon csíphetjük.


19) Téli kígyógomba (Mycena tintinnabulum)
Téli kígyógomba (Mycena tintinnabulum) – Fotó: Benkő Gábor

A kígyógombák csapata nem a legkönnyebben határozható gombanemzetség. Faji elkülönítésükhoz sokszor nem elég a külső megfigyelés, mikroszkópos vizsgálat is szükséges. Valamelyest segíti azért az eligazodást a termőidő. Bár megcsúszhat, eltolódhat egy-egy fajuk termőideje, a tél derekén, hidegben leginkább csak néhány fajuk jellemző. Az egyik ilyen a téli kígyógomba. Viszonylag ritka, de kis szerencsével megtalálhatjuk Sárvár környéki élőhelyeken is.


20) Kései laskagomba (Pleurotus ostreatus)
Kései laskagomba (Pleurotus ostreatus) – Fotó: Benkő Gábor

A válogató végére hagytuk ezt a fajt, hiszen talán ez az egyik legismertebb télen termő korhadékbontó (fakultatív parazita) gombánk. A boltok polcairól mindenki ismeri a termesztésbe vont, hibridizált változatát, amelyik nem igényel hidegsokkot a termőtestképzéséhez. A vadon termő változat igen, ez a fő oka, amiért csak télen találkozunk vele. Seregesen megjelenő termőtesteit sok gombász keresi ilyenkor. Sárváron az előzőkben már említett élőhelyek szinte mindegyikén előfordulhat, nem válogatós, szinte bármilyen korhadékon megél.


A fent bemutatott 20 faj nyilvánvalóan csak nagyon szűk keresztmetszet a télen termő korhadékbontó fajok sokaságából. Azt se felejtsük el, hogy a korhadékbontás csak egy a különböző gombacsoportok különböző életmódjaiból. A fentiek megismertetésével arra próbáltuk felhívni a figyelmet, milyen “jól kitalált” módon gondoskodik a természet saját nyersanyagainak újrahasznosításáról úgy, hogy közben még a fajok sokfélesége is gyarapszik. Különböző családok, nemzetségek különböző módszerekkel végzik ugyanazt: tápanyaggazdag termőtalajt hoznak létre, hogy az élővilág körforgása újraindulhasson. Jusson eszünkbe néha, mennyire függő helyzetet okoz a természet mintájától való elszakadásunk olyan esetekben, mint amikor például megritkul a zöldhulladék elszállítása a városokból. A gombáknak, talajlakó rovaroknak, egyéb mikroorganizmusoknak kösznhetően az erdő egész “teste” működik komposztálóként, hogy semmi ne vesszen kárba. Arra viszont még véletlenül se gondoljunk, hogy megoldást jelenthet, ha a háztartásunk zöldhulladékát az erdőbe ürítjük! Ez egyrészt tilos is, másrészt csak józan paraszti ész szükséges hozzá, hogy belássuk, mennyire természetkárosító lehet olyan baktériumkultúrák, olyan magok, növényfajok belekevereése egy stabil rendszerbe, aminek semmi keresnivalója ott. Helyette – ha tehetjük –, utánozzuk le az erdőt! Komposztáljunk!