A Bondoró egy utcaszínház fesztivál koncertekkel, színházzal, bábosokkal, cirkusszal, Kapolcson, a Balaton-felvidéken. A Bondoró egy, a Monostorapáti és Kapolcs közötti út felett magasodó hegy, érdekes geológiai lelőhelyekkel. Bondoró, amikor a hegy lejön a völgybe. És ezen felül még annyi minden más…
A Bondoró egy élmény. Amikor a patak felett dobszó és kikiáltók hangja száll. Amikor a hídon gólyalábasok, pantomimesek, zenészek és a világ minden színébe öltözött emberek jönnek szembe. Bondoró, amikor ezek az emberek rádmosolyognak, és te visszamosolyogsz.
A Bondoró, amikor nem kell franciául, olaszul vagy akár angolul beszélned ahhoz, hogy megérts egy történetet, hogy megríkasson egy mese. Ahol még tudják, hogy a mesék, nem csak a totyogósoknak valók. Ahol a történetek, a mesélők, és a mesére vágyó lelkek találkoznak.
Bondoró élmény, amikor régi ismerősként köszönt egy vásári mutatványos, akivel egy éve öt percet beszélgettetek, és tudod, hogy jövőre is itt fogtok találkozni. Amikor a három koncert közül egyikre sem érsz oda, mert belemerülsz a világ nagy dolgaiba, egy épp akkor megismert „idegennel”.
Bondoró az utazó halacska teáskannában, piros ruhás hölgy kezében. A „hulladékból” alkotott hangszerek garmadája. A Csillagpásztorok űrbéli utazása. Az untig ismert történetek (Ludas Matyi, Hany Istók, Háry János) új ruhája, amire a mai gyerekek majd így fognak emlékezni – bondorósan.
A Bondoró az a szellem, érzés, sugallat, ami összefogja azokat az idegeneket, akik Kapolcsra látogatnak. Amitől ismerősök, társaságok, Bondoró barátok lesznek.
A Bondoró élmény. A Bondoró emlék.
A Bondoró egy érzés, amit keresünk és ami mindig visszavár.
A Bondoró élmény. A Bondoró emlék.
A Bondoró egy érzés, amit keresünk és ami mindig visszavár.
-Koszorús Veronika-
