Ez a név, Forró László Sebestyén bizonyára nem sokat mond a sárvári közönség számára, beleértve a tudományos kutatókat is. Ez érthető, hisz a történettudomány és a régészet számára is csupán az utóbbi években vált igazán ismertté személye és rendkívül jelentős fiatalkori kutatómunkája.
A nem rég megjelent Régészeti nyomozások Magyarországon 2.0 című kötetben a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa Fancsalszky Gábor régész-történész mutatja be őt, már amennyit sikerült megtudnia életéről (Target: Forró László Sebestyén! 355–358. p.). A „nyomozás” több szálon folyt, ebből a sárvárit emelném ki. Udvardi Balázs a sárvári anyakönyvből a következőket másolta ki, melyből kiderül, hogy Forró László Lajos Sárváron született 1912. szeptember 22-én. Apja Forró Lajos m. kir. cukorgyári főellenőr, született Hódmezővásárhelyen. Anyja Tary Terézia celldömölki származású, s Sárváron a Hubel Géza u. 11-ben laktak. Egy utólagos bejegyzésből arra következtethetünk, hogy valószínűleg 1987-ben halt meg, hogy hol azt nem tudni még.
A továbbiakban Orbán István kanonok-esperes, a sárvári Szent László király plébánia akkori plébánosa a keresztelési anyakönyvből a következőket közölte: Forró László keresztapja Tary Pál m. kir. állatorvos. További keresztszülők Dragomán Erzsi és Forró Irma. Sopronban bérmálta Horváth Vince káplán 1931. május 24-én, s Keszthelyen 1950-ben július 1-én feleségül vette Teodorovics Máriát. Ez utóbbi adat a további kutatásban fontos szerepet játszott.
A kutatók számára a legfontosabb időszak Forró László Sebestyén életéből a pannonhalmi diákévek, s akkori munkássága. Előzőleg meg kell említeni, hogy Sopronban a Szentbenedekrendi Sz. Asztrik Katholikus Gimnáziumban érettségizett 1931. május 30-án. Pannohalmára 1931. augusztus 3-án nyert felvételt történelem-latin tanári szakra. Itt vette fel rendbéli nevét, Sebestyént. Történelem alapvizsgát, olyan kiváló tudósoknál tett, mint Alföldi András és Szekfű Gyula, 1934 áprilisában, latin vizsgát pedig Moravcsik Gyulánál 1936. január 25-én. Tanárai a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarán oktattak ebben az időben. Mindkét szakra készített házi v. szakdolgozata, két különböző helyen található kéziratban. A történelem szakra készített A „Monumenta Germaniae Historica” „Scriptores”-sorozatában foglalt források avar vonatkozású adatainak kritikai gyűjteménye című, kézirata 6 oldalnyi magyar nyelvű bevezetéssel kezdődik, s 261 oldal latin nyelvű forrásközlésből áll (néhány oldal hiánnyal). Az MGH Scriptores sorozatából (1–31. kötet) az összes avarokra vonatkozó forráshelyet kigyűjtötte, mindig feltüntetve a hun, bolgár vagy magyar névváltozatok megjelenését is, írja Fancsalszky Gábor. Hozzátéve: „Összesen 114 írásról van szó, amelyek jó része csak ebből a gyűjtésből válik majd ismertté a magyar tudomány számára.” Véleménye szerint: „adatgyűjtését a magyar kutatásban sem előtte, sem utána nem múlta felül senki.” Műve a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Adattárában található.
A másik, a latinhoz készített dolgozat „Az avarokról szóló lati nyelvű kútfők.” A szerző a következőket írja Forró munkájáról: „A 144 oldalnyi magyar nyelvű része a forrásanyagból levonható történeti következtetéseket tartalmazza, három fejezetben a 84 oldalnyi latin nyelvű része ezek közül kettőnek a fordítását adja, feltüntetve a harmadik fejezet elmaradásának az okát, tehát teljes. Már első ránézésre is látszott, hogy a dolgozat megjelenése a maga teljességében a korabeli Európában (de Magyarországon mindenképpen) a népvándorláskor kutatásának mérföldköve lehetett volna.” Ez utóbbi kézirat Pannonhalmán a Főapátsági Könyvtárban található. Az előbbi kéziratra Makkay János régész, az utóbbira Szovák Kornél egykori pannonhalmi diák hívta fel Fancsalszky Gábor figyelmét, akinek véleménye szerint a két különböző helyen őrzött kézirat korszakos jelentőségű, s mivel egyetlen példánya ismert, felbecsülhetetlen.
Természetesen itt nem térhetek ki Fancsalszky Gábor által ismertetett szakirodalomra valamint a „nyomozás” részleteire. De a tanulmányából kiderül, hogy Forró László Sebestyén 1936. május 27-én távozott a rendből. Miután elhagyta Pannonhalmát Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvoskarán végzett tanulmányokat. Majd Szegeden, a Bőrgyógyászati klinikán dolgozott, s innét, mint tanársegéd távozott 1950. augusztus 31-én, ebben szerepet játszhatott házasságkötése, amiről már a sárvári plébánia keresztelési anyakönyvéből is értesülhettünk. Életének további sorsáról az eljövendő kutatások próbálnak kideríteni újabb adatokat, mivel nemcsak Fancsalszky Gábor, hanem az egész magyar történettudomány és a régészet, sőt mi több az európai tudomány számára is fontos Forró László Sebestyén személyisége és munkássága.
A kötetnek más Vas megyei vonatkozásai is vannak, hisz Ilon Gábor a könyv szerkesztője egykor a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságán dolgozott régészként. Minemellett, egy kitűnő írása „Miről vallanak a velemi aranykincs szimbólumai” is megjelent a könyvben. Torbágyi Melinda régész a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának vezetője pedig „Apollón felváltja Zeuszt. Vas megyei kelta pénzek nyomában.” címmel közöl egy nagyszerű tanulmányt a kötetben.
Sárvár 2019. november 14.
Dabóczi Dénes
