Szinte már elviselhetetlen a hőség, de, ami még rosszabb, az a csapadék hiánya. Kiszáradt patakok, vészesen lecsökkent szint a folyókon, cserepes föld, elszáradt növények, szenvedő, szomjazó állatok – ez mind napjaink jellemzője. De mit érdekel ez minket, hiszen van hűvös lakásunk, folyik a víz a csapból, lubickolhatunk medencében be lehet ételből, italból vásárolni szupermarketben. Gondolunk-e arra, hogy ezekben a javakban nem mindenki bővelkedik, főleg a vadon élő állatok, akiknek az életterükből lakópark, ipartelep lett, és, ha ételt, vizet keresnek a környezetünkben, akkor kilövetjük. Gondolunk-e arra, hogy a vészmadár szárnysuhogása már hallatszik, hogy nem biztos, hogy minden így marad? Gondolunk-e arra, hogy van-e, egyáltalán kinek mekkora a felelőssége abban, hogy idáig jutottunk? Tehetünk-e még valamit? Tudunk-e még csökkenteni a lejtő szögén?
bs

Megtekintés a Facebookon