A „most” pont most múlt el. De a „múlt” is pont most van. Az idő csak játék. Az élesség is csak praktikus elmeszülemény. Az agy úgyis csak érzetté formálja – akár a hangot vagy a tapintást. Időtlen érzékletté válik a világ, vele a város is. Az élesség, az az 1/125 mp. Az érzet: a teljes „idő”, ami maga időtlen, életlen – csak az érzete az éles, az is csak egy ideig. Ha megéled. Éld meg? vagy át – ha akarod. Nézni kevés.
A lukkamera – camera obscura – régi képalkotó eszköz, az írások szerint Leonardo már használta. A fényes térből – ami a külvilág – a sötét térbe (most a kamerába) egy szűk nyiláson keresztül bevetülő fény a hátfalon fordított állású, valódi, kicsinyített képet vetít, optikai lencsék nélkül is.
Nos, ilyen eszközt gyártottunk a digitális fényképezőgépre. Köszönet Makrai Tomi barátomnak, aki a rendszer kidolgozásában zászlóshajóként járt elöl. ? Makrai Tamás hasonló tematikájú kiállításáról itt írtunk ?
Fotók és szöveg: Dr. Kereszty Gábor
