Vasárnap elvesztünk a Somlón – és cseppet sem bántuk!

Amilyen szépen indult a hétvége, olyan ködös szürkeséggé változott, hát elmenekültünk. Ha már nem mehettünk valahova délre, megkerestük itthon magunknak a mediterrán életérzést.

A galériához kattintson a képekre! Fotó-Kereszty Gábor

Pannon-tengeri köd, meleget ontó bazalt falak, minimalista szőlősorok és napsütés fogadott minket a Somlón. A koronavírus miatt már több mint egy éve csúszik a foglalásunk az egyik hegy lábánál fekvő pincészetbe, de mi megmakacsoltuk magunkat. Így kötöttünk ki az év második hétvégéjén „csakazértis” a Somló szőlőtőkéi között.

A galériához kattintson a képekre! Fotó-Kereszty Gábor

A ködös odaúton egy óvatlan pillanatban bukkant fel s Somló sziluettje, majd, mintha csak nekünk rendezték volna, egyszerre felgördült a függöny, és teljes napsütéses mivoltában ott állt maga az alvó vulkán. A meredek utak, és a téli álmukat töltő pincék, présházak között csak pár túrázóval találkoztunk (mondhatni nem okozott gondot a másfél méter betartása).

A galériához kattintson a képekre! Fotó-Kereszty Gábor

A Szent Ilona kápolnánál megfürdőztünk a ritka januári napsütésben, és gyönyörködtünk a ködös kilátásban, majd hazafelé indultunk. A hegyről lefelé átvágtunk pár kanyaron, és egy idő után rájöttünk, rossz irányba indultunk el. Ekkor már nem volt ami visszatartson egy jó kis felfedezőúttól, aminek a végén a Szent István kápolnánál ért minket a naplemente.

A galériához kattintson a képekre! Fotó-Kereszty Gábor