A nemrég átadott, felújított Hild parkban látható Sylvester-emlékmű megosztja a közvéleményt. Vannak, akik szerint telitalálat (például szerintünk) és olyanok is, akik inkább félrefordítják a fejüket, ha a szobor mellett haladnak el. Dabóczi Dénes művészettörténész az alábbiakban közölt összefoglalója az alkotásról remélhetőleg közelebb viszi a nézőközönséget az értelmezhetőség, befogadhatóság felé.
Annak ellenére, hogy Sylvester Jánosról képmás nem maradt fenn, életéről – halálától eltekintve – viszonylag sokat tudunk, különösen sárvári tartózkodásáról. A krakkói, wittenbergi műveltségű humanista fontos szerepet töltött be Nádasdy Tamás udvarában. Sok minden más mellett a Nádasdy Tamás alapította iskolát és nyomdát is ő vezette. Itt jelent meg főműve, Új Testamentum fordítása 1541-ben, ami az első Magyarországon nyomtatott magyar nyelvű könyv volt, s ami nyomdászati, nyelvészeti, irodalmi, hitéleti szempontból egyaránt fontos volt s még fontosabbá vált.
Gaál Tamás közel harminc köztéri alkotásának mintegy harmada, azaz kilenc Vas megyében található. Teljesen nonfiguratív, a három alakzatra épülő, térben elhelyezett kompozíció az 1996-os sárvári Holocaust emlékmű (Törések). De van olyan is, ami a természethű ábrázolást követi. Ilyen a II. világháború hősi halottainak állított emlékmű Rábapatyon. A szobor egy hagyományos, a keresztény ikonográfiának megfelelő Pieta. Igazi térbeli, klasszikus értelemben körüljárható szobor.
A Hild parkban felállított Sylvester János emlékműve, ha elvontabban is, de figurális-geometrikus alkotás. Az emlékmű sárgásfehér Süttői mészkő finoman csiszolt felületmegmunkálással. Magassága 230 cm, szélessége 450 cm, mélysége 150 cm. Körüljárható akárcsak a klasszikus értelemben vett szobrok. Az egész mű vertikális és horizontális tömbszerű elemekre épít.
Az emberi alakot a középső főelem rejti, vagy hordozza magában, különös kettősséggel. „Vertikális eleme figurális utalásokkal az álló emberi alakot mintázza, horizontális elemei a mellszobor, portré formavilágára is utal.” – mondja a művész. Pontosabban egyesíti a mellszobor és az egészalakos szobor műfaját. Gaál Tamás más, konstruktívabb szobraival szemben itt az organikuseredetű geometrikus alakzatok a dominánsak. A szabályos és szabálytalan hasábok, téglatestek, az elölnézet hengeres formája alkotják a törzset. Ugyanez vonatkozik a fiktív fej kialakítására, melyet a kornak megfelelő jellegzetes, 16. századi süveg formájú tagozat koronáz. A bal oldali egymásra helyezett szabálytalan csonka gúlák magas állógalléros köpenyként szinte ráborulnak az oszlopszerű alakra. Az utóbbi 16. századi viselettörténeti momentumok, még ha jelzésszerűen is Sylvester János korára utalnak vissza. Paradoxonnak tűnik, de oldalnézetből, távolabbról, tömbszerűsége ellenére sziluettszerűvé válik az alak. (Ez minden távolról nézett szoborra vonatkozik, de itt különösen erőteljesen érvényesül.)
Az emlékmű két lépcsőzetesen kialakított, horizontális tömbje kissé elcsúsztatva, eltolva csatlakozik a központi figurához. Tagoltabbak, de ugyanúgy mértani testekből, geometrikus rajzolatú vésett motívumokból állnak. Tulajdonképpen papírtekercseket jelenítenek meg, amik a szemlélő számára is nyilvánvalóak kell, hogy legyenek, s utalnak a szobor tárgyára. Mindemellett gyakori motívumok a Sylvester János által is használt 16. századi tipográfiai jelek, betűk rajzolata, pozitív és negatív formában egyaránt. A homorú, domború vésett felületek és fény-árnyék hatásuk plasztikussá teszi mindkét oldalt, s egyúttal dinamizmust kölcsönöz nekik, s egyáltalán az egész műnek. Nem pusztán ornamensek ezek, sokkal inkább Sylvestert és korát idéző konkrét, attribútumok, jelképek, utalva a humanista irodalmár és nyomdász hivatására. Ráadásul figyelmesebb szemlélődés után, a szobrot körüljárva a teljesen vagy részlegesen ábrázolt betűk, nem pusztán textúrát alkotnak, a plasztikus formálás eszközeként, hanem sejtetni engedik az emlékmű tárgyát SYLVAE[…]. A horizontális elemeknek funkciója is van. A művész szándéka szerint az arra sétálóknak pihenőül ülőfelületként, padként is szolgálhatnak. Erre már több példát láttam.
Gaál Tamás Sylvester emlékműve illeszkedik eddigi, s éppen készülő alkotásaihoz, melyekre a konstruktív-geometrikus absztrakt ábrázolás a jellemző. Sárvári Holocaust emlékművéhez viszonyítva a szerkezetiség itt valamelyest háttérbe szorul. Mondhatnám úgy is, hogy organikusabb, és líraiabb a megformálás. Ez különösen vonatkozik a két oldalsó elem lágy, ívelt vonalaira. A vertikális főelem és két horizontális oldalsó ellentétes irányvonalukkal feszültséget rejtenek magukban. Ugyanakkor szervesen kapcsolódnak egymáshoz, elölnézetből szimmetrikus képet nyújtanak, az oldalnézeti eltolódás ellenére is. Szimmetria, ritmus, zárt tömbszerű formák (a kisebb kiszögellések ellenére), a felületi megmunkálás finomsága, szépsége a jellemzői. Mindent egybevetve harmonikus műalkotás.
Ráadásul, tömegkialakításával valamiképp reflektál a szemben álló vár északi tömbjére. Nem véletlenül. Végső soron azt a szellemi, európai mércével mérhető, kulturális hátteret idézi meg a szobor, ami egykor Sárváron a Nádasdyak udvarában uralkodott a 16. században. Gaál Tamás műve alapvetően a gondolatiságra épít. Nem az ember külső formája, hanem annak belső világa, az eszme, szellemiség az, ami itt megjelenik érzékletes formában. Valójában felemelőbb egy szép gondolat érzéki megjelenítése, mint egy hiteltelen, erőltetett, rossz képmás. Véleményem szerint a szobor – emlékmű szép is. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Gaál Tamás művei – eltekintve a természethű alkotásaitól – szinte mindig, rejtett érzéseket, történéseket, gondolatokat hordoznak magukban, s ehhez a szemlélő (befogadó) részéről mindenképpen szükség van a reflexióra, szemlélődésre, elmélkedésre.
Dabóczi Dénes
Sárvár 2018. május 15.
Nádasdy Tamás portréja /olaj, vászon/ keletkezéséről többféle vélemény alakult ki. Egyesek szerint még életében készült, mások szerint életében készült vázlat alapján a 16. század végén-17. század elején festette az ismeretlen művész (FŐÚRI ŐSGALÉRIÁK, CSALÁDI ARCKÉPEK. A Magyar Történelmi Képcsarnokból. Szerkesztette: Buzási Enikő. Bp. Magyar Nemzeti Galéria 1988. 108. p.). Keserű Katalin szerint D. Perlaszka 1838-ban készült metszete után festette meg Orlai Petrics Soma Nádasdy alakját (Keserű Katalin: Orlai Petrics Soma. Bp. Képzőművészeti K. 1984. 55. p.). Perlaszka feltételezhetően az ősgaléria képe alapján metszette a nádor portréját. Erre utal a metszet bal oldalán olvasható szöveg: „Eredetiről másolva”. Az is lehet, hogy Orlai Petrics Soma közvetlenül az ősgaléria olajfestményét használta fel Nádasdy Tamás figurájához, mivel jó kapcsolatban volt a Nádasdy családdal.| Vissza a cikk elejére |
