A partokon csendesen csobogott a csillagok fénye. A sűrűben már ott tévelyegtek a holdfény ízű álmok. A mély kék volt, tiszta, csábító és derűs. Féltettek tán tőle, mégis közel merészkedtem. Légszomj fenyegetett, bizalom tartott fent. Megkísértett, és belemerültem. Egész éjjel úsztam a tekintetedben.
? Koszorús Veronika ?
