Ha rálépsz, ha rá mersz lépni, már visz is a lábad. Nem gondolkodsz, nem sietsz, lépegetsz. Előre, csakis előre az úton, amely visz. Vajon hol is a cél? Vajon jó az irány? Vajon hová tartok? Elérem vajon? Már nem is figyelsz a lépésekre. Haladsz. A saját tempódban, együtt saját magaddal.
Eltűnik az idő, eltűnik a tér. Közeledik, majd távolodik a cél. De te csak járod az utat ? egyedül, hisz a te utad. Hét a kör, a krétai kör. Ne siess, csak lépegess! Haladj, ahogy az út vezet vagy ahogy a bensőd vezet. Előre, belülre, oda legbelülre. Ha akarsz, ha kell, megállsz, vársz, erőt gyűjtesz, levegőt veszel. Vezetnek a kövek, vezetnek a lépések, vezetnek a kérdések. Sétálnak benned a gondolatok. A középpontban megállsz. Megpihensz, talán felnézel, majd elindulsz. Kifelé. Lépkedsz végig az úton, sétálsz, újra a hét körben lépegetsz. Figyelsz? Érzed? Valami megváltozott közben odabent. Megváltoztál odabent. Sétáltak és célba értek a gondolatok.
? Mészáros Marianna ?
