Az utolsó Völgyhétvégén visszakaptuk kicsit a napsütéses időt, hogy a belső napelemeknek egy alapos töltést adjunk. Kirándulás, Kaláka udvar, kedves helyek – búcsúzunk Kapolcstól. A Völgy kissé álmosan, vörös-sárga színekbe burkolózva fogadott minket, visszatérő fesztiválozókat. Az október kicsit csempészett nekünk a vénasszonyok nyarából, és az utolsó földön ücsörgős, szandálos nappal ajándékozott meg minket. Vasárnap átszöktünk … Olvass tovább

A harmadik Völgyhétvége igazi beburkolózós, hűvös időben zajlott, szerencsénkre szépen igazodtak ehhez a programok körülményei. Csepergős, didergős élménybeszámoló következik. Az eső elől a kisebb zenekari produkciók -mint a Cimbalom Brothers vagy épp Móser Ádám harmonikaművész – zárt helyre húzódtak. A Pest-Buda udvar medúzásra fényfestett házában igazi kamarakoncert hangulat kerekedett, beszélgetős, közönséggel összenevetős koncertekkel. A kis … Olvass tovább

Kapolcsra menni olyan, mintha benéznél a nagymamádhoz – ismerős az egész hely, és bár látod, milyen volt mikor minden pörgött, szereted így lelassultan, álmosan is, hogy aztán (lelkileg, és gyomorilag is) feltöltődve menj haza.  A szeptemberben újraindult mókuskerék első hetét itt akartuk kipihenni, és egész jól bejött a számításunk. Megkaptuk a tökéletes lélekfeltöltést: mesedélutánt a … Olvass tovább

Készülődés, emlékek, ez most más lesz, ez most kikapcsol, ez most kis Kapolcs. Falutábla, nagylevegő kevés az ember, kedves a hely. Újdonsült kávézóban kifújás naptervezés. Harcsa Veronika énekeltet, énekel, játszik. Kolibriszelídítőket, Panda-bandát futtat, róluk később. Apró fények, hatalmas dalok, lélekig érő zene. A Nosztalgiaboltban frissen leporolt csodák, a hátsó udvarban megbúvó zenekar. Múltidézés, emlékteremtés. A … Olvass tovább