Ahogy ülök a fűben, és csukott szemmel hallgatom Satyananda Das kántáló énekét, a lüktető dobok mintha csak belekapaszkodnának a cikázó gondolataimba, és kireptetnék őket valahová a felettünk tornyosuló felhők közé. A Nap lement már, ezek a sötétkék felhők pedig egészen besimították az eget, csak időnként kacsintanak ki az erősebb fényű csillagok. Mindezt igazán csak a … Olvass tovább