Futkározó gyerekseregből farkasfalka – a Soltis Színház táboráról

Július harmadika és nyolcadika között rendezték a Soltis Lajos Színház huszadik „Rendezőket és Színjátszókat Képző Nemzetközi Táborát” a Vönöcki kastélyban. A tábor idei témája a népmese volt, mesék feldolgozásán keresztül folytak a hét programjai. A táborozók – korosztály szerinti bontásban – négy csoportban dolgoztak. A táborzárón bemutatott színdarabok létrehozásán kívül a csoportok meseelemzéssel, drámapszichológiával, improvizációval ismerkedtek.

Fotó: Dr. Kereszty Gábor

Belecsöppenni amatőr idegenként egy (szó szerint és képletesen is értett) családba, egy összeszokott közösségbe elsőre ijesztő élmény volt. A tábor elején elhangzott egy oda-vissza viccelődés közben, hogy „Ez színésztábor, nem nézőképző!” Aztán a héten kiderült, ez nem csak néző, hanem látó – tisztán látó emberek társasága. Ahol fontos az egymásra figyelés, ha gyerekekről, ha felnőtt gyerekekről van szó. Hihetetlen élmény volt olyan társaság részének lenni, ahol a játék, az együtt éneklés, az intelligens humor, az „őrültség” ennyire természetes. Ahol mindig folyt egy előadás, akár a konyhában, akár a dohányzóasztaloknál, és ahol a szalonban lévő zongora előtt mindig ült valaki.

Fotó: Dr. Kereszty Gábor

A színdarabok készítése során megtapasztalhattuk, hogy egy kialakult darab nem csupán a mese és a rendező kettőse, hanem egy rajtunk, játszók lelkivilágán és gondolatain átszűrt, a sajátunkká alakított alternatív valóság, ami belőlünk, a mozdulatainkból, ötleteinkből kel életre. Felboncoltunk jópár népmesét, hogy megtaláljuk a rejtett képeket és jelentéseket a mesék mögött. Legyenek bár ezek olyan egyszerűek, mint a szél, a víz, egy kard, táltos paripa, a hármas, hatos, vagy hetes szám, esetleg olyan összetett alakok, mint az almává gömbölyödő gyémántkastély, vagy az ördöngős szüle.

Fotó: Dr. Kereszty Gábor

Az improvizációs játékokon keresztül rengeteget tanulhattunk egymásról és önmagunkról is. Megtalálni a helyünket egy közösen felépített alternatív világban, egy adott vagy változó felállású társaságban, elhelyezkedni egy improvizációs játékban bonyolult és olykor ijesztő eredményhez vezetett. Ki kellett lépni a komfortzónából, hogy megtaláljuk a mozgalmasságot és a drámát egy alapvetően hétköznapi felállásban. Önmagunkat játszani – és nem túljátszani – egy nem mindennapi szituációban olykor megdöbbentően nehéznek és tanulságosnak bizonyult.

Kijátszani magunkból a drámapszichológiai játékok során a nem sejtett mélységeket és magasságokat, véresen komolyan venni a játékot, adott esetben megijedni önmagunktól, a testünk reakcióitól – délelőttönkénti elfoglaltságink voltak. Megtaláltuk magunkban a sárkányt, aki belőlünk születik és táplálkozik. Sok nevetés, egymás és önmagunk kielemzése, nagy ölelések, sírás és megkönnyebbülés követte a ?játékokat?.

Fotó: Dr. Kereszty Gábor

Adni másoknak önmagunkból, szóbeli kommunikációval, tekintettel, mozdulatokkal viszonylag egyszerű, mélyről jövő, mégis rémisztő élménynek bizonyult. Kilépni a klisés komfortzónánkból, nyitni a másik felé, kapcsolatot teremteni, vagy akár kizökkenteni a másikat. Beengedni a ?legbelső szobába? kvázi idegeneket, megnyitni azokat a titkos, néha még magunk előtt is eltitkolt tereket, a hatodik emelet hatodik szobáját, a Kékszakállú király titkaival.

A délutáni / esti próbafolyamatok során beleláttunk egymás munkáiba, darabjaiba. Láttuk, ahogy az ötletelésből kibontakoznak az egyes jelenetek, mozdulatok, ahogy a zenék belesimulnak a világokba. Kibontakoztak a helyszínek, a díszletek, a jelmezek. Boszorkányok, szörnyek, királylányok, hős lovagok, forgatások, motorosok, kiöregedett királyok, furulyás pásztorok töltötték meg a kastély minden zegzugát.

Fotó: Dr. Kereszty Gábor

Érdekes volt látni, hogyan csapódott le az előadásokon az a munka, amelyet egész héten át végeztünk. Hogyan lett az óvodaudvaron futkározó gyerekseregből hirtelen egy csapat farkas, illetve harcimalac. Hogyan vált ördögi szörnnyé egy nejlonfólia és egy piros lepel. Milyen mesét szült az, hogy párosával, felváltva lehunyt szemmel vezették egymást a parkban a csoportok tagjai. Hogyan csillapodik le egy improvizációs alapú színdarab szabadszájú szövegkönyve a nézőtéren ülő gyereksereget látva. A táborzáró előadásai megtalálhatók a Soltis Lajos Színház youtube-csatornáján.

Július 29-én pedig Sárvárra érkeznek a Soltis színészei, az Almagránát című zenés-táncos, interaktív utcaszínházi előadásukkal. Vidám, magával ragadó, sodró lendületű feldolgozása a teremtéstörténetnek, bármilyen korosztály számára. A gyerekek otthon ne maradjanak – imádni fogják!

? Koszorús Veronika ?

Dr. Kereszty Gábor fotói