Mikor az utolsó vonáshoz érsz, – és kész. Véghez vitted, amit véghez akartál vinni, és csak állsz a kész kép előtt. Elgondolkodtató, mi mindenen mész keresztül közben, hogy valóra válhasson. Pedig van, hogy csak egy szikra kell. Kép, szó, pillanat. Lehet ez örömteli, vagy éppen szomorú, de ha egyszer beüt, akkor kezdődik a csoda. Az, amely belül lakozik. A lényeg.
Kezdetektől olyan, mintha az egész világ megszűnne létezni körülötted. Csak te vagy, a papírlap, meg a ceruza, esetleg még a halk zene a háttérben, amelyet igazából nem is hallasz, annyira belemerülsz abba, amit csinálsz. Nem érzékeled az idő múlását, sem azt, ami körülötted történik. A saját világodba kerülsz ilyenkor. Egyenesen a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amelyet te alkottál magadnak. Ebből nyújtasz másoknak, ebből merítve adsz oda magadból egy darabot.
? Kondor Zsófia ?
