Kondor Zsófi 
Pár kis szélfútta magból serkenve, fokról-fokra kúszott a fény felé, a magasba. Minden következménnyel szembenézve haladt, és nem adta fel! Nem állt meg, nem fordult vissza, egyenesen tört a kitűzött cél felé.
Megváltozik, és többé nem ismersz rá. Többé nem aprózódik el, nem hasad szét darabokra, órákra, percekre, másodpercekre. Minden egyes ember számára másként telik majd.
Csak egy szikra kell. Kép, szó, pillanat. Lehet örömteli, vagy éppen szomorú, ha egyszer beüt, akkor kezdődik a csoda. Az, amely belül lakozik. A lényeg. Ilyenkor csak te vagy a papírlap, meg a ceruza?
Egy kaland kezdete mindig furcsa. Csaknem olyan furcsa, mint a vége. Az indulásnál izgatott vagy, alig várod, hogy útra kelhess, aztán meg alig várod, hogy hazatérhess. A véget kezdet követi, így haladunk előre.