Hétköznapi impressziók – kép és betű: Elmacskásodás

Mindenek előtt tisztázzuk: ez nem egy szakszerű koncerttudósítás, én ahhoz nem értek. Sokkal inkább egy szívszerű érzelembeszámolás, ugyanis olyan behatások értek, amelyeket nem hagyhatok szó nélkül.

DSC_0023-01
Fotó: Simon Jakab

A tőletek kapott CD-ket forgatom a kezemben. Sokadszorra. Nem is lemezeket látok, nem tárgyakat, inkább azt a szeretetet és hálát, amibe csomagoltátok nekem, és amivel én is adózom nektek. A tegnap estére emlékezem vissza? Azokra az energiákra, amelyeket ti adtatok át a színpadról, amelyekkel a szívemben és a lelkemben arra gondoltam, hogy nem is olyan rossz hely ez a világ, nincs is olyan rossz dolgom nekem. És azt hiszem, ez az, amit az emberek többsége nem tud, vagy nem akar tudni, hogy amikor elmegy arra az egy-másfél órára, minden megszűnik, csak a zene van, a zenészek és te. Ez egy olyan csodálatos lebegés, amiből vasmarokkal tud visszarántani a földre az, amikor látom, hogy milyen kevesen vagyunk akik, így érzünk. De ne is gondoljunk effélékre most!

Varázslatos folyamat, amikor rátalálsz egy zenekarra, hallgatod őket mindenféle formában. Sokat. Majd egyszer csak azok a dalok, azok az emberek, azok az érzések testet öltenek előtted, minden régi – egy-egy dalhoz fűződő – élmény és emlék eszedbe jut, és újraéled őket – immáron a hús-vér előadók jelenlétében. Olyan dolgok ezek, amiket nem tudok igazán jól leírni, de azok, akik éreztek már hasonlót, úgyis tudják, miről szeretnék beszélni. Ti, akik pedig még nem?, kérlek titeket, a saját érdeketekben, kezdjetek nyitni, mert az élőzenét semmi sem helyettesítheti!

Másnap délelőtt van, de tisztán emlékszem arra a közvetlenségre, őszinte, baráti légkörre, ami körüllebegett minket a koncert utáni beszélgetésünk során. Mosolyogva gondolok vissza, és közben eltölt egy olyan kellemes érzés, ami erőt és löketet ad a mindennapokhoz. Azt hiszem, teljesen elmacskásodtam. Azt az érzelmi hullámvasutat, azt a lelki túlfűtöttséget, amit kaptam, jól jelképezi e sorok összevisszasága és a szanaszét ágazó, rendszertelen gondolatfoszlányok. De én mégsem szeretnék elnézést kérni ezért, hiszen ez az élmény természetes velejárója. Hangot kellett adnom a bennem munkálkodó erőknek, és igazán jól esett. Épp úgy, ahogy a tegnap este. Köszönöm, macskák! Talán a hatásotokra még a kedvenc mancsosaitokat is megszeretem.

? Simon Jakab ?

Zságbamacska a Nádasdy Fesztiválon is!