Új rovatunk született – Vanbaj 🙂
Valljuk be, a Láthatatlan Sárvár sosem a könnyed, vicces oldaláról volt híres, sőt, úgy is mondhatnánk, hogy hiányát szenvedtük egészen ezidáig az agyat kikapcsoló, fárasztóan megmosolyogtató posztoknak. Itt az ideje egy kis komolytalanságot is csempészni az oldalra, szeretettel üdvözöljük hát „Vanbaj :)” című új rovatunkat megszületése alkalmából.
A rovat első posztja mindjárt egy értekezés a népmesék csodálatos világáról – kissé a feje tetejére állítva az univerzumot. Hogy is mondta a jó öreg Örkény? „Szíveskedjék terpeszállásba állni, mélyen előrehajolni, s ebben a pozitúrában maradva, a két lába közt hátratekinteni: Köszönöm. Most nézzünk körül, adjunk számot a látottakról?”. Valahogy így született meg újdonsült publikálónk, Saci írása is – félúton az Egypercesek és a Holló Színház-féle abszurd humor között. A sziporkázóan szellemes illusztrációk pedig Kondor Tamás kezemunkáját dicsérik. Olvassák kedvükre, csak aztán nehogy bárki komolyan vegye! 🙂
Hétmérföldes csizma, avagy teleportálunk? – Csodás mesék
Valószínűleg sokunkkal megtörtént már, hogy mesét mondtunk, esetleg hallgattunk. Ez amolyan elkerülhetetlen esemény egy ember életében, de nézzük kicsit másképpen, áldozzunk egy kis időt a magyar népmesék csodálatos világára más szemszögből is.
Bizony, ezek a történetek meglepetést is tartogathatnak a kíváncsi olvasó számára. Számos mesénkben vagy maga a főhős, vagy segítői rendelkeznek természetfeletti képességekkel. A Király Kis Miklós című mesében a főszereplő két barátja Messzinéző és Messzilépő. Az a feladatuk, hogy visszaszerezzék a Napot, a Holdat és a csillagokat. (Mint tudjuk, ezek a dolgok egy gonosz törpéhez kerültek.) Messzinéző olyan tudással rendelkezett, hogy meg tudta nézni, mi történik a világnak azon pontján, amelyikre gondol. Párhuzamot vonhatunk tehát közte és a modern ?távolbalátók? között. (Katonai kísérleteket végeztek ilyen emberekkel, hogy felderítsék az ellenség pontos helyét.) Messzilépő három lépéssel ott tudott lenni a Föld bármely részén. Mi ez, ha nem teleportálás? Ez talán még jobb képesség is, mint Árgyélus királyfié, mert ugye neki eszközre volt szüksége az ilyen fantasztikus tevékenység elvégzéséhez.
Nem csoda hát, hogy ilyen támogatással Király Kis Miklós sikeresen teljesítette küldetését. Találkozhatunk például tárgyakat mozgató hősökkel is, mint ugye az Üssed, Üssed botocskám című mesében a szegény, éhező favágó, aki a gondolatával irányította botját, hogy visszaszerezze az ellopott abroszát és báránykáját, amiket ne feledjünk el, hogy egy furcsa öregembertől kapott. (Ő is megérne egy gondolatmenetet.)
Másik nagyon érdekes sztori, a Fehérlófia. Fehérlófiát ember létére egy ló szülte. Nagyon hosszú terhesség után születik meg, apja szerepe nem lényeges. Ő egy táltos, aki elhagyva a testét utazást tesz más világokba, majd lelke madár képében visszatér és szeretteinek adományoz, ellenségeit megbünteti. Segítségére van három társ: Fanyűvő, Kőmorzsoló és Vasgyúró. Itt is párhuzamot vonhatunk Vasgyúró és a mai parafenoménok között. Nagyon úgy néz ki, hogy mind a négy hős olyan ember volt, aki a pszichokinézis képességével rendelkezett, azaz tárgyakat tudott elmozdítani és átalakítani csupán a szelleme és a gondolata segítségével.
Rengeteg olyan tárgyat találhatunk, amelyek segítik a mese vagy mondahősöket. Gyűrűk, amelyek elforgatva teljesítik a kívánságot. Kardok, amelyek mozognak a hüvelyükben és kiengedve őket hatalmas mészárlást végeznek, vagy akár olyanok, amelyek láthatatlanná teszik gazdájukat, esetleg seprűk amelyek repülnek.
Lehetséges, hogy ezeket a tárgyakat a gondolat ereje irányította, vagy olyan járművek voltak ezek, amelyek elkészítéséhez magasfokú technikai tudás, hatalmas mérnöki teljesítmény szükségeltetett? Egyes mesékben cserdítenek egyet az ostorral, vagy felhúzzák a hétmérföldes csizmát, majd elmondják a varázsmondatot (amit tekinthetünk akár jelszónak is) és máris ott teremnek, ahol akarnak. Vagyis teleportációt hajtanak végre.
A népmesék csodálatos emléket állítanak a paranormális képességű embereknek. Ez akkor is elgondolkodtató, ha tudjuk, vagy érezzük a fantázia szárnyalását eme művekben.
– Molnár Saci –
