Hétköznapi impressziók – kép és betű: Katicabogarak

katica700magas
Fotó: Simon Jakab

Az életükért küzdő katicákat nézem. Nekik ez a hordó beláthatatlan mélységeket és legyőzhetetlen távolságokat jelent. A benne tetőző víz számukra a biztos halál. Nem is igazán értem, miért repültek bele. És miért vannak épp együtt. Szerintem szerelmesek. Épeszű ember (katicabogár) nem tenne ilyet. És bele sem repülne a nagy vízbe fuldokolni. Ép ésszel senki sem akar fuldokolni. Benned sem.

Az életükért küzdő katicákat nézem, és rád gondolok. Meg rám. Ha katicák lennénk, én lennék a legszerelmesebb és a legesendőbb. Nekem pettyem sem lenne, neked meg rögtön hét. Most is így van ez. Csak nem petty? Mindegy, úgyis érted. Én is belezuhantam volna a halálba veled. Észrevetted már, mennyi hasonlóság van köztünk és a katicák között? Na meg mennyi különbség. Ha katica lennél, szeretnél és küzdenél értem épp úgy, ahogy a saját életedért. Biztosan nem hagynál ilyen könnyedén elmerülni a sza? vízben. De most épp emberek vagyunk. Illetve úgy definiálnak minket. Az evolúció csúcsa. Jól mondom? Szeretnék katicabogár lenni. Pettyek nélkül is, fuldokolva akár. A kedvenc hétpettyesemmel. Azzal az eggyel.

Szerintem szerelmesek. Most kimentem őket. Remélem, hogy szerelmesek. Minket ki ment meg?