Fotóalbum

Fotóalbum

A holokauszt áldozataira emlékeztek

2025.07.10. · Benkő Sándor
A Nádasdy-vár parkjában a holokauszt emlékműnél az időjárás nem volt éppen kegyes a zsidóüldözés sárvári áldozataira, a deportáltakra emlékezőkhöz, de az eső azt megakadályozni…
Fotóalbum

Jubileumi erdei szentmise

2025.06.22. · Benkő Sándor
Az 1915-ben az orosz és szerb hadifoglyok által a sitkei Kurcon majorban a forrás fölé épített kutat – ez a forráskút látta el ivóvízzel…
Fotóalbum

Szent Iván éji bulik

2025.06.22. · Benkő Sándor
A 30Y és az AB/CD zenekarok koncertje, valamint a Mira Orient Art hastáncbemutatója a Nádasdy-várban a nyár legrövidebb éjszakáján. Közben a múzeumban a „múzeumok…
Fotóalbum

Jöhet a vakáció

2025.06.22. · Benkő Sándor
Minden iskolában megtartották a tanévzárót. Képeink a Szent László katolikus iskolában készültek, ahol Ördög Tibor igazgató jó tanácsokkal látta el, és búcsúztatta a ballagó…
Fotóalbum

A Koncertfúvószenekar jubileumi hangversenye 20-25

2025.06.21. · Benkő Sándor
Éppen 20 esztendővel ezelőtt jött létre két sárvári fúvószenekar egyesülésével a Sárvári Koncertfúvószenekar. A mai együttes a Pernecker János karnagy által 1971-ben alapított városi,…
Fotóalbum

Megújul a kertvárosi kápolna

2025.06.16. · Benkő Sándor
A sárvári kertvárosi Szent Teréz kápolna megérett a felújításra. A 2004-ben öntött harang az idei évig a kápolna mellett álló fa haranglábban kapott helyet,…
Fotóalbum

Szent Antal erdei keresztutat avattak

2025.06.13. · Benkő Sándor
Szent Antal erdei keresztutat avattak és szenteltek fel Sárvár és Sitke között. A zenés promenád a Sárvári Oratórikus Kórusnak köszönhető, mint ahogy az ötlet,…

Május utolsó vasárnapját a nagy háború befejezése óta a hősöknek szenteljük. Horváth György cipész apró műhelyében rendszeresen tart alkalmi kiállítást katonailag jelentős időszakokhoz kötődően. A Hősök Napi kiállítását az I. világháborúhoz kapcsolódó korabeli dokumentumokból, fényképekből, katonai kitüntetésekből állította össze.
bs

Országos Erdészeti Egyesület 155. vándorgyűlése Sárváron. Ünnepi közgyűlés, kitüntetések átadása, szakmai nap Jeliben.
bs

Munkácsy Mihály két gyermekportréját állították ki a Nádasdy-várban. A kiállításmegnyitón köszöntőt mondott Kondora István polgármester, és Szende László, a Kulturális és Innovációs minisztérium főosztályvezetője. A tárlatot megnyitotta Gyarmati Gabriella, a békéscsabai Munkácsi múzeum művészettörténésze. A két Munkácsi portré történetét, Sárvárra kerülésének körülményeit ismertette Takács-Reichardt Gabriella, az ajándékozó család nevében Rámpay Mihály tájékoztatta a közönséget. Közreműködött Pintér Kitti Petra zongorán. A rendezvény házigazdája Takács Zoltán Bálint volt.
bs

A XXXIV. Weörtes Sándor Országos gyerekszínjátszók Vas és Veszprém megyei találkozóját tartották Celldömölkön a Soltis Lajos színházban. A hivatalos megnyitók után az előadások: a celldömölki Tücsök bábcsoport vásári komédiákat adott elő, a berhidai Pereszke csoport „Kertmese” címmel, a celldömölki Csacsikacsák „A kakukktojás lógepárd” című, a révfülöpi Balatoni fecskék csoport „Holle anyu” című, az ajkai Paszta színjátszó csoport „Ezek nem mi vagyunk” című előadással örvendezte meg a közönséget és a zsűrit.
fotó: bs

Keserédes szerelmi történet és pontos társadalmi látlelet. A Mikszáth Kálmán századfordulós regényéből adaptált színdarab egy újsághírből született: a főhős egy pénztelen dzsentri, aki elcsábít egy épp Amerikából hazatérő, milliomos lányt. A fiúnak a pénz a fontos, a lány épp azt félti. Váltóhamisítás, ügyeskedések, a házasság mint vagyonszerzési módszer – mindez a dzsentrivilág kedélyesen deprimált miliőjében. A feljebbjutás és beilleszkedés vágya mellett azonban a korszakváltó magyar társadalom nagy kérdéseit is felmutatja ez az egyszerre kritikus és nosztalgikus színdarab, amelyben a szereplőket pókhálóként tartják fogva a társadalmi mechanizmusok.

A Weöres Sándor Színház előadásában.

Szereplők:Tóth Mihály Szabó Tibor

Tóth Mari Mari Dorottya

Tóthné Krisztina Csonka Szilvia

Velkovics és Kopereczky Ágnes főkötő-őr, valamint Brozik Dániel

fogadós Hajdu Péter István

Velkovicsné Szalma Lenke e.h.

Velkovics Róza Tarjányi Liza e.h.

Noszty Pál Sipos László Márk

Noszty Feri Gyulai-Zékány István

Noszty Vilma Nagy-Bakonyi Boglárka

Kozsehuba és zenész Némedi Árpád

Kopereczky Widder Kristóf m.v.

Bubenyik Horkay Barnabás m.v.

Homlódyné Máli Bálint ÉvaMalinka

Kornél titkár és Mutyánszky Marcella

főkötő-őr Kuttner

BálintRENDEZŐ Horváth Csaba

Fotó: BS

A Magyar Hidrológiai Társaság Győri és Nyugat-dunántúli Területi Szervezete, az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság és a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság rendezett emlékülést az 1965-ös nagy rábai árvízi évforduló alkalmából. A rendezvénynek a sárvári Nádasdy-vár lovagterme adott otthont.
A köszöntők után a szakmai konferencia a meteorológiai eseményekről, a hidrológiai helyzetről, az árvízi események kronológiájáról, az elmúlt 60 év és jövőbeni fejlesztésekről tartottak előadást az érdeklődőknek.
Emlékeztetőül: 1965-ben a Rába vízrendszerét minden addig ismert árvizet meghaladó árhullámok sújtották, melyeket több esemény összejátszása együttesen váltott ki, mint például a magas talajvízállás, hóolvadás, a növényzet hiánya miatti gyors lefolyás, valamint rendkívüli csapadékosság, mely a vízgyűjtőket jellemezte. Szinte minden hónapban a sokéves átlag feletti csapadékmennyiségek hullottak le, kiemelkedően nagy mennyiségek áprilisban (sokéves átlag kb. négyszerese) és júniusban voltak.
Egész évben kisebb-nagyobb árhullámok vonultak le a Rábán, a legnagyobbak áprilistól augusztusig (nyolc árhullám) alakultak ki. Az áprilisi – legnagyobb – árhullámnál a Rába mellékvízfolyásainak döntő szerepük volt, rendkívül magas tetőzésekkel vonultak le, rengeteg kárt hagyva maguk után. Tetőző árhullámaik gyakorlatilag ráfutottak a Rába árhullámára.

Egy ismerős visszaemlékezése, aki 1965-ben 11 évesen élte át az akkori eseményeket, és szüleivel menekült az ár elől: „A Rákóczi úton laktunk a régi mentőállomáson, a kórházzal szemben. Csak egy ugrás volt a Rába, tehát szinte egész nap ott figyeltük a folyó vízszintjét, illetve annak gyors emelkedését. Többen azt jósolták, hogy még az éjszaka elönti a várost, mivel védelmi töltés akkor még nem volt. Este nagy izgalmamban azért sikerült elaludni, de az alvás nem tartott sokáig – ébresztettek, hogy itt a víz, menekülnünk kell. Folyamatosan félelmetes suhogást, morajlást hallottunk. A mentősök is menekítettek, amit csak tudtak. Az egyik autóba mi is befértünk a szüleimmel és a mellettünk lakó családdal. Halmóczky Bandi bácsi ölben emelt minket az autóba, mert már akkora volt a víz. A kapuban megtorpant a kocsi, mert a száguldó víz kivályt egy lyukat. Féltünk, hogy felborulunk, de szerencsére kijutottunk. Valamelyik iskola tornacsarnokában helyeztek el minket. Mivel a kutak használhatatlanok voltak, ásványvizet osztottak, akkor láttam először lajtoskocsit is. Akkor ittam először Kékkútit, ami nagyon ízlett. Valamikor egy katonai rohamcsónak indult bejárni a terepet, valahogy nekem is sikerült felkerülni rá. (Azt az olajos szagot legközelebb akkor éreztem, amikor bevonultam katonának.) Én akkor, bármerre nézetm, annyi vizet láttam, mint korábban még soha. Azon gondolkodtam, hol fért volna el ez a rengeteg víz a mederben. Láttuk a város és a hegy közötti közút felrobbantott maradványait, ezzel tehermentesítették a várost, arra biztosították a víz levonulását. Miután visszaköltözhettünk, láthattuk a siralmas környéket – mindenütt víz, mocsár, de éltünk. Voltak, akik nem voltak ilyen „szerencsések”. Sok volt az összedőlt ház, nagy volt az anyagi kár, és mint később megtudtuk, többen meg is haltak. Csak Petőfi Sándor versére tudok gondolni: s tengert láttam, ahogy kitekinték.”
Az archiv képek a Nyugatdunántrúli Vízügyi igazgatóság honlapjáról valók.
bs