Időrendben mutatunk felvillanásokat az idei Szent Iván-éjszaka történéseiből. A kitűnő zenekarok, a varázsos hangulat, éjszakai fények idén is megtették a magukét. Mégha ezúttal kevesebben is látogattak ki?
Fotóalbumunk az V. Nemzetközi VW Bogártalálkozón készült. Idén nem a megszokott helyszínen, a Vadkert Kemping területén, hanem a Sárvárfürdő szomszédságában fekvő betonplaccon rendezték.
Ott vagy. Ott vannak. Érezted már? Eső után. Közben. Vannak. Ott. Érezted már az akkor és ott érzését? Tényleg ott vannak. Tényleg most van a most. Most most van: ott vannak. Éld át!
Tudjuk, tudjuk: a csapból is ez folyik, nekünk pedig nem is ez a dolgunk igazán, de nem tudjuk megtenni, hogy ne gratuláljunk a névrokonnak, hiszen a mai történtek után mi más lenne Stieber Zoltán, ha nem sárvárikum?!
Ahogy a képeken is látszik a fesztivál fő napjain csak kiszámíthatatlan időszakokra maradt abba az eső, így nagyon nehéz dolguk volt a lányoknak, akik derekasan helytálltak. A felvonulás is nagyon szép volt.
Tempós léptekkel, sietősen húzom a bőröndöm hazafelé, de egy apró csiga az eső mosta járda szélén megállít. Kizökkent, lelassít, elgondolkodtat. Lassan járj, tovább érsz – vagy élsz?
Milyen belülről nézve ez a betegség, amelyről annyira keveset tudunk még? Milyen együttélni vele, és viselni a következményeit? Egy fiatal sárvári nő értékes és közérdekű gondolatait közvetítjük.
A Grünwald család kriptát emeltetett a Nyőgér alatti erdőben, ám ide nem temettek senkit. A történelem legsötétebb arca József Károlynak, Erzsébetnek és Irénnek távoli, jeltelen sírú halált szánt.
A koranyári erdőnél, a harsogó zöldbe betörő napsugaraknál és az erdő illatánál kevés szebbet képzelhet el emberfia. A zöld erdőben jártunk Nyőgér alatt: a Vadaskert erdőn.
Annyi eső esett hirtelen az elmúlt két napban, hogy ismét több helyen kacsaúsztatószerűen felgyülemlett az el nem szivárgott víz a Várparkban. Volt, aki ezt hamar észrevette és ki is használta.