Nagyanyám egyszer azt mesélte, a madarak észreveszik az efféle elhullajtott hajtincseket, összegyűjtik őket és belefonják a fészkükbe mindenféle kóbor, pihe-puha, elhagyott apróság mellé.
Van, amikor minden beszűkül, amikor nem látjuk a kiutat. Van, amikor minden olyan tekervényes és bizonytalan. Van, amikor inkább visszafordulnál, amikor elengednéd az egészet a francba.
Lelkes méhészek megkezdték az Arborétum területén található régi, úgynevezett Babaház felújítását, hogy a közeljövőben, egy aprócska, de annál érdekesebb méhészeti tárlatot alakítsanak ki ott.
A Fény van, a sötétség nincs. Sötétség csak azért lehetne, mert a Fény épp akkor máshol van, önmagában elképzelhetetlen: pusztán csak pillanatnyi fényhiányként értelmezhető. A Fény van. Beszökik az erdőbe is: íme!
Elindul felfelé. Harcol, araszol, felülemelkedik, győz, ragyog és mosolyog. Emelt fejjel, akár magányos harcosként is. Naná, hogy észreveszed. De mondd csak, Te vajon tudsz így élni?
Talán itt a tavasz. Hozza magával a derűt, a fényt, a tágasságot. Kinyitja a sok bezárt ajtót, ablakot, lelket. Fényesre suvickolja az eget, illatokkal tölti meg a levegőt. Válasz impresszió Koszorús Veronikától.
Talán elmegy a tél. Rossz öregember. Nem mondom, jó vele meginni egy pohár forraltbort. Jó vele ropogó hóban járni, hópihéket fogni. Vicces fehér sapkát is tud rajzolni a szobrok fejére. De mára elég belőle.
A januári repkedő mínuszok Sárváron a Csónakázó-tó stabil befagyását is magukkal hozták. Hétvégenként rengetegen zarándokolnak ki a jégre, és suhannak – ki-ki saját, mások bérelt korcsolyákon?
Az ifjú sárvári fotós, Talabér Csaba egy csodás, négyévszakos természetfotó-válogatást küldött a Sárvárikumnak. Mi ezekkel a fényépekkel búcsúzunk 2016-tól. Gyönyörű helyen élünk!
A sárvári Szent László Katolikus Általános Iskola 7. osztályos tanulói október utolsó hetében Szlovákiában tettek interaktív tanulmányi kirándulást a Határtalanul! pályázati program keretében.