Kondor János festőművésznek nyílt kiállítása Szombathelyen a Berzsenyi Dániel könyvtárban. A tárlatot Cebula Anna művészettörténész, a Szombathelyi Képtár igazgatója nyitotta meg. Közreműködött Rabiné Pék Marianna zongorán és Császár János hegedűn.
bs
Cicelle Aranyháromszög
A 23. Cicelle Aranyháromszög Kulturális Napokat tartották augusztus első hétvégéjén Rumban, Rábatöttösön és Zsennyén. A rendezvénysorozatot pénteken Kondor János festőművész Fragmentumok című kiállításával nyitotta meg Markó Péter, a Cicelle Művészeti és Kulturális Társaság elnöke. A megnyitó után a két kulturális személy a sárvári Galeria Arcis eltelt több mint 45 évéről beszélgettek az érdeklődők előtt a rumi színházteremben. Szombaton P. Szasza kiállítását Rábatöttösön nyitotta meg Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész. Este a Szent Cecília templomban Prieger Zsolt és Magyar Bori „Nők extázisban” címmel adtak elő írásokat zenei aláfestéssel a női szentek gondolataiból. Vasárnap délelőtt kulturális és művészeti előadásokat hallgathatott meg a közönség, majd megemlékezést tartottak az első világháborúban hősi halált halt Békássy Ferenc költő zsennyei sírjánál. Felvételünk a pénteki kiállításmegnyitón készült.
BS
Április 11-én, a magyar költészet napján nyílt meg Kondor János sárvári festőművész „A megörökített idő” című kiállítása Budapesten, a Nemcsics-emlékház Színország Galériájában. Az érdeklődőket Heilauf Zsuzsanna múzeumigazgató, díszpolgár köszöntötte. A tárlatot Benkő Gábor szerkesztő, művelődésszervező nyitotta meg. Közreműködött Farkas György zenész-tanár.
Fotó: bs
Hol van a hang a harangból, miután lecsengett a zúgása? – A zen buddhistáknál szokásos gyakorlat, hogy a zen mester ilyen és ehhez hasonló kóanokat, amolyan paradoxnak tűnő találós kérdéseket ad a gyakorló tanítványoknak, hogy tesztelje a fejlődésüket. Szegény tanítványnak csak akkor van esélye megválaszolni ezeket, ha elég hatékonyan gyakorolta a meditációt, és az elméjében kavargó, folyamatos ítéletalkotási kényszerek, zajos gondolatok szintje helyett a mindezeket meghaladó, mélyebb tudatosság szintjén keresi a megoldást a talányra. Meggyőződésem, hogy ez a módszer a művészet befogadására is hasznosítható, és ehhez van személyes adalékom is.
Az élet úgy hozta, hogy több mint egy évtizedig dolgozhattam Kondor János vezetése alatt művelődésszervezőként, és ezalatt az idő alatt rengeteg értékes, János által szervezett kiállítást volt alkalmam látni a sárvári Galeria Arcis falain/tereiben. Bár a művészetek közül inkább a zenében és az irodalomban mozogtam otthonosabban, a legkülönbözőbb műfajokban alkotó képzőművészek legkülönbözőbb megközelítései, sajátos formanyelveik – ezeknek a tárlatoknak hála – lassacskán kezdtek egyre világosabbá válni számomra, János pedig sokszor segített abban is, hogy fontosabb technikai finomságokra is felfigyeljek.
Amikor a közelben János saját munkáiból nyílt kiállítás, azt mindig különleges eseménynek tartottam. Izgalommal töltött el, hogy bepillantást nyerhetek a minden hétköznap látott munkatársam másik életébe, az igazgató-szerepnél sokkal kifejezettebb művészi önvalójába.
Egy Kondor-kiállítás képeit szemlélve a két legszembetűnőbb első benyomást a mindig széles látókörűen megalapozott intellektuális töltöttség és az elképesztően határozott és tudatos színkezelés kelthetik. Ezek jelentik talán a legkülsőbb hagymahéjakat. Talán mert (jelenleg) kiadványszerkesztőként én is színekkel dolgozom, a magam részéről én is ezt a mesteri magabiztossággal alkalmazott kolorizmust csodáltam először a Kondor-képeken. Hogy lehet, hogy ennyire élénk színek sosem válnak túlzóvá? Hogy lehet, hogy differenciált marad az összkép, nem válnak önismétlővé a festmények érzelmi hőmérsékletei? Máig csodálom ezt. A szellemi kikacsintások, a sokszor archaizáló parafrázisok pedig olyan vizuális „narrációt” adnak a festményekhez, amire egyrészt nyugodtan támaszkodhat a néző, másrészt gyakran a (külső vagy belső) utazások (konkrét vagy elvont) útvonala is kirajzolódik. Bevallom, én (félig vagy teljesen) laikusként sokáig nem is nagyon jutottam sokkal tovább ennél a két hagymahéjnál…
Az áttörést az hozta meg, amikor felkerülhetett a saját otthonunk falára is egy Kondor-festmény. Egy kiállítás légköréhez sajnos szinte hozzátartozik, hogy az átlagos néző gyakran egy jól kimunkált „nézői szerepben” pásztázza végig az anyagot. Meg-megáll a képek előtt, néha hunyorít, néha távolabb lép, máskor közel hajol, hogy minél több részletet megragadhasson, ezekből pedig gyorsan összetákoljon egy „az tetszik ebben”-típusú ítéletet. Csak a biztonság kedvéért persze: hogy legyen kéznél kész panel, ha netán ismerősbe botlana nézelődés közben, akivel illik szót váltani. Ez az, amitől megszabadultam, amikor saját otthonunkban nézhettem rá a képre. Ahogy a zen tanítványok elméjéből a gondolatok meditáció után, úgy ürültek ki belőlem is a mindenféle előfeltevések. Csak a kép volt. És az valahogy egész másként kezdett működni. A színek más és más dinamikákba lendítették napszaktól, megvilágítástól függően. Olykor szinte tényleg az örvénylő mozgás illúzióját keltve – egyszer belső perzselést, máskor borzongást okozva.
Ebben a kitágult, tiszta térben az értelmezés lehetőségei is kitágulnak. Olyannyira, hogy a végtelenségében talán fel is oldódnak. Ami pedig marad, az a festmény lényege. Amit át képes adni. Ez a szint, ahol megtalálhatjuk a hangot a lecsengett harangból. A hang talán mindvégig benne van. Az idő illúziója csak előhívja belőle az érzékszerveink számára felfoghatóan is, amikor megkongatják, és elnémítja belőle, amikor lecseng. Ugyanaz az illuzórikus, megörökített idő, amiről Tarkovszkij is beszélt, és amelyiket bezárják ennek a tárlatnak a képei is.
Benkő Gábor @ Budapest, 2024. április 11.
A költészet napján kapta a rábasömjéni kultúrház a település híres szülöttének, Takács Imrének a nevét. A költő, író születésének napján, augusztus 31-én avatták fel a kultúrház falán Takács Imre reliefjét. Az emléktábla Kondor János képzőművész alkotása.
Geometrikus zarándoklat
A XXX. Hetyei Nemzetközi Művészeti Napok záró eseményeként nyílt meg Egyházashetyén Kereszty Gábor Geometrikus zarándoklat című fotókiállítása a Berzsenyi emlékházban. A sárvári fotográfus kedvenc fotóforrása Olaszországban van. Az Itáliában készült felvételeinek témája főleg az egyházi emlékhelyekhez kötődik, ezek a templomrészletek alkotják formáikkal és színeivel a tárlatot, melyet Kondor János festőművész ajánlott a közönség számára. Közreműködött Zolnai Fanni fuvolaművész.
bs
Kondor János sárvári festőművész kiállítása a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben
Kondor János festőművész „Megörökített idő” című kiállítását Dabóczi Dénes művészettörténész nyitotta meg Zalaegerszegen a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.
Fotó: Benkő Sándor
Gaál Tamás Munkácsy-díjas szobrászművész „Tárgyjáték – Szegmensek” című kiállítása nyílt meg a Galeria Arcisban. A tárlatot Kondor János festőművész, galériavezető nyitotta meg. Sárváron is több köztéri szobra található, mint például a várparkban a Holokauszt emlékmű, a Hild parkban a Sylvester János emlékmű, vagy az Országzászló kő-fém plasztikája. Néhány idézet a sárvári gyökerekkel rendelkező művész munkáinak méltatásából Kondor János megnyitó beszédéből: „Szót kell ejteni díjairól, hisz 1994-től Munkácsy- díjas szobrász, majd 2006-ban az Érdemes Művész címet is megkapja. Tulajdonosa a szobrászok által odaítélt Szobrász babérkoszorúnak és nem mellesleg négy éve Sárvár város Díszpolgára.
Pedagógiai munkássága is jelentős, több évtizede tanít Pécsett a PTE Művészeti karán, a szobrász tanszéken. Két alkalommal, közel tíz évig a szobrász tanszék vezetője. A tanítás számára egyet jelent a művészi szabadság és a látásmód átadásával.”
„A köztéri alkotásai (egyedi művek) mellett témáit nagyobb részt sorozatokban dolgozza fel. Az elmúlt három évtizedet olyan ciklusok fémjelzik, (a teljesség igénye nélkül) mint a Testek, Imaginárius terek, Kapcsolatok, Kerti anzix, Kádak, Köz-test…sorozatok. Ráadásul a kisplasztikák mellett készít montázsokat, szobrászrajzokat és különböző alkalmakra szép bronzérmeket, díjakat. Sárvár város kitüntetéseit, köztük a Barabás emlékérmet is Tamás jegyzi.”
„A zárt és nyitott formák együttes használata az újabb műveknek is meghatározója, ez jól megfigyelhető az itt kiállított munkákon . A Tárgyjáték sorozata az utóbbi 3-4 évben készült, acélból hegesztett illetve öntött technikával. Két köztéri alkotása itt is látható a galéria terében. A tárgyjáték szobrai szép példák a fénnyel teli tárgyábrázolásra, amikor nem látjuk a belső felét a szobornak. A szobrász játszik a külső és belső tér, illetve a különböző léptékek összekapcsolásával, saját világot teremtve. A kompozíciókban nagy szerepet szán a feszültségnek, a kisebb- nagyobb léptékeknek és a formák tükröződésének.
Szép számmal láthatók figurális vonalrajzok a tárlaton, jelentősen eltérnek a korábban megismert szerkezetes szobrászrajzoktól. Naplószerű, talányos jegyzetek, számomra kicsit Déry Tibor: Újabb napok hordaléka című írását idézik.
A rajzokon megjelennek személyes környezetének szereplői, hétköznapi tárgyak, különös szerkezetek, érdekes tárgykapcsolatok, szokatlan nézőpontok, enteriőrök, álmok. Játék a tárgyakkal, játék a léptékkel. Gaál Tamás mindig előjön valami újjal, valami tőle szokatlan kifejezésmóddal.”
Fotó: BS
Elismerő szavakkal köszöntötte a vendégeket, érdeklődőket, művészpalántákat Kondor János festőművész a Nádasdy-vár Folyosó Galériájának kiállításmegnyitóján. Dicsérte az alapfokú művészeti iskolát, pedagógusait, kiemelten Horváth Valéria művészeti tanárnőt, akinek irányítása, útmutatása, segítsége vezetett odáig, hogy a diákok festményei, grafikái, plasztikái megtöltötték a Nádasdy-vár Folyosó Galériáját, sőt még az egyik klubhelyiséget is. A Koncz János Alapfokú Művészeti Iskola Képzőművészet tanszakának évzáró kiállítását Szélesi Attila, az iskola igazgatója nyitotta meg. Közreműködött az iskola klarinét kvartettje.
BS
