2015-ben „a 12 legszebb magyar vers” a Savaria Slam Poetry tagjainak / szerzőinek átiratában így szólalt meg a Nádasdy-várban. Érdemes visszanézni a mai napon, a magyar költészet napján.
A 12 legszebb magyar vers-program 2007–2013 között zajlott a Kárpát-medencében. A projektet a Szombathelyen működő Élményközpontú irodalomtanítási program indította útjára és szervezte. A rendezvény- és könyvsorozat célja az volt, hogy kísérletet tegyen a magyar irodalmi kánon 12 remekművének újraértésére és újraértelmezésére. A hat év alatt megjelent 12 kötet, elkészült 12 film, elhangzott 400-nál több előadás, és körülbelül 12 ezer diák és felnőtt mondott hangosan és közösségben verset. Találkoztak egymással szakmák és generációk – alkalmanként egy-egy halhatatlan költemény segítségével. A versszöveg azonban nemcsak oka és ürügye volt az együttléteknek, hanem nemes és teremtő kezdetévé vált valaminek, amit egyszerűen csak úgy hívunk: az egymásértés szándéka és akarata. Mert az irodalomból megtanulhatjuk, hogy az ember képes lehet megszabadulni eredendő önzésétől: mint ahogyan a betűk lemondanak egy kicsit saját magukról, hogy értelmes szóvá álljanak össze, úgy a szavak is lemondanak saját maguk egy részéről, hogy mondatokká rendeződve új minőséget teremtsenek. Reménykedjünk hát benne, hogy ez a tucatnyi vers együtt többet képes elmondani a világról s az abban didergő és nevető emberről, mint a szövegek külön-külön, magányosan tehetnék azt.
Fűzfa Balázs irodalomtörténész, programvezető
