Elöljáróban néhány szót a nemzeti összetartozást jelképező országzászlókról. Az igazságtalan trianoni békeszerződésekre reagáló országzászlók állításának kezdeményezője Urmánczy Nándor örmény származású erdélyi politikus, országgyűlési képviselő volt, aki 1925-ben hirdette meg az országzászló mozgalmat. Az első országzászlót Budapesten, a Szabadság téren 1928. augusztus 20-án állították fel. Ez egy ereklyés országzászló volt, ami azt jelenti, hogy benne a történelmi Magyarország területéről összegyűjtött földet helyeztek el. A két világháború között – a trianoni döntés elleni tiltakozásul – közel ezer helyen avattak fel országzászlót. A kisebb településeken általában egyszerű országzászlókat állítottak fel, esetleg helyi kőfaragó közreműködésével. Másutt, mint például Zebegényben Maróti Géza építész–szobrász–iparművész tervei alapján készült nemzeti tragédiák emlékhelye elemeként állítottak fel országzászlót 1935–1938-ban. 1945 és 1990 között Trianon mementójaként emlékműveket, kereszteket, kálváriákat, országzászlókat állítani nem lehetett, sőt sok helyen lerombolták, eltüntették vagy átalakították ezeket. Ma tulajdonképpen a legtöbb Trianon-emlékmű, országzászló az egykori eredetinek a rekonstrukciója, visszaállítása, már ahol volt erre lehetőség. Valószínűleg sokkal kevesebb a kortárs alkotás.
Sárváron nem tudni hol, vagy egyáltalán volt-e országzászló. A Hild parkban lévő országzászlót, pontosabban Nemzeti Összetartozás Emlékművet 2018. június 7-én avatta fel Kondora István, a város polgármestere. Az emlékmű Gaál Tamás sárvári származású szobrász alkotása. Két fő elemből áll. Az egyik maga a hajlított, hegesztett, csiszolt acélcső – a zászlótartó rúd. Előtte helyezkedik el a Horvátországból származó, ún. „Kanfanár” mészkőből készült, faragott, csiszolt – Magyarország szétdaraboltságát jelképező – öt részre vágott kenyér. A kenyér, ami egyetemesen az élet, az egység, a közösséghez tartozás jelképe, s nem mellesleg a keresztény szakralitás fontos része mint műalkotás, vagy műalkotások szimbolikus eleme, nem ritka a képzőművészetekben. Ritka, vagy talán egyedi a Trianon-emlékművek esetében.
Gaál Tamás műve annyiban különbözik a szokásos trianoni emlékművektől, hogy nem egyszerűen a szokásos módon (pl. Nagy-Magyarország térképe; angyalokkal ékesített középcímer; „Így volt, így lesz!” felirattal) jelenik meg, hanem szimbolikus dologként, illetve annak szobrászi megformálásával állít emléket a nemzet súlyos veszteségének. Aminek igazságtalanságát – politikai állásfoglalástól függetlenül – senki nem vonja kétségbe. A drámai, tragikus történeti tények mellett lírai, pluszjelentést ad az emlékműnek maga az öt részre darabolt kenyér. Ennél érzékletesebben nem nagyon lehet kifejezni egy egység, test, ország felosztását, feldarabolását. Elvontabb, ugyanakkor mégis kifejezőbb, mint az állandóan ismétlődő, bevált motívumok. Nem pusztán a történeti tényeket jeleníti meg. Irodalmi kifejezéssel élve drámaibb és líraibb, mint az eddigi emlékművek. Drámaibb, mivel jól látható, hogy az egész visszaállítására vajmi kevés az esély, a kenyér részei nem összeilleszthetőek. Líraibb, mivel anyagának kőkeménysége ellenére, kontúrjai, metszetei, lágy vonalvezetése mély belső fájdalmat, de reményt is sugallnak.
Dabóczi Dénes művészettörténész
Felhasznált irodalom:
• Boros Géza: Trianon köztéri revíziója. Mozgó Világ 2003. febr. 29.
• http://www.trianonmuzeum.hu/index.php?page=post&id=194
