A Völgyhétvégék utolsó előtti napján a Hobo 75 koncertre összegyűlt közönséget sikerült kicsit meglepni – a zongorista betegsége miatt egy önálló estet láthattunk. Nem egészen elfogulatlan gondolatok következnek, közvetlenül az első sorból. Fotó – Kereszty Gábor
Hobo nem csupán emberi – ember. Nem egy szalag mellett ácsorgó nagyüzemi koncertgyáros, ő előadóművész. Jelen idejű alkotást hoz létre, olyan örökérvényű művekhez visszanyúlva mint Jim Morrison, József Attila, vagy Vlagyimir Viszockij alkotásai.
Hobo játszik a színpadon. Úgy, ahogy ő akar, és mi megengedjük neki. Mert benne él a szövegekben és a szövegek őbenne. Lejön a közönség soraiba, bocsánatot kér, lekapcsoltatja a “Gestapo fényeit” ha látja, hogy a közönséget zavarják, és újrakezdi a számot, mert ideges, és bevallja, hogy az.
Hobo nem tökéletes, és nem is akarja láttatni, hogy az. Ember a színpadon kis törölközővel, idegesen, óriási hanggal és ezer verssel. Kis tábortűz, autóplató, saját udvar, vagy nagyszínpad – teljesen mindegy. Ember, aki embereknek mesél. Játszik, eljátszik, bevon, verset szaval. Kikacsint, kinevet, majd csendre int. Hamlettől Morrisonig jár a nagyok útján, de igazi társa tán mégis szegény Jorik marad.
Hobo ember, zenész, művész, legenda, és még sok más amit mondani szokás, mondani lehet. Alak a színpadon, hang a lemezen, emlék a fejben – nem kevesebb és nem több mint mi saját lényege: Hobo.
-Koszorús Veronika-
Földes László Hobo Hármasoltár című előadását megtekinthetik október 22-én 18 órai kezdettel a Zene házában.
