Pálvölgyi M. Tamás kiállítása a Folyosó Galériában

Pálvölgyi M. Tamás grafikusművész kiállítását nyitotta meg a Nádasdy-vár Folyosó Galériájának kiállítótermében Dabóczi Dénes művészettörténész. A művész első kiállítása július 8-ig tekinthető meg. A következőkben a megnyitószöveget tesszük közzé. Fotó: Benkő Sándor

Bajok, érzéketlenség az értelemmel szemben, helytelen koncepciók, borzasztó torzulások, hamis istenek, a szemüket bekötve felneveltek, a birtoklás őrülete, önelégültség, ostobaság, képmutatás, kegyetlenség, hazugság, manipuláció, környezetszennyezés, esztelen pusztítás, az egzisztenciális lét kilátástalansága, szorongásai. Többek között ezek azok a problémák, amelyeket Pálvölgyi Tamás groteszk művei kapcsán felvet. Az embernek óhatatlanul a világ romlása, kiüresedése, Orwell és Huxley világának veszélye rémlik fel.

Ha elsősorban formai előképekre, más hazai művészekre kellene hivatkoznom, úgy a magyar avantgárd művészileg legmaradandóbb alakját, Vajda Lajost, a maiak közül Banga Ferencet s a nemrég elhunyt Szemethy Imrét, valamint a festő Végh Andrást említeném meg. Bár ez lehet, hogy csak számomra evidencia. Lehet, hogy a hasonlóság csupán a véletlen műve.

Grafikái mind ceruzarajzok, többnyire üres térben lebegő amorf alakzatok. Nem a szépség, mint látvány a fontos. Ellenkezőleg. Az üres, teret maga a papírlap fehér felülete adja. Nevezhetnénk háttérnek vagy alapnak, ami időtlenné teszi, s valami metafizikus felhangot ad műveinek. Perspektivikus hatás csupán erőteljes kontúrokkal határolt alakzatain belül érvényesül. Néha a klasszikus perspektíva szabályai szerint, de nagyobb részt a ceruzarajz adta szürke – fekete tónusértékekkel éri ezt el. De ettől még lebegnek az üres fehér légben. Itt kell megjegyezni, hogy képein sokszor többféle nézet érvényesül. Neuron, felhő, térkép vagy maszkszerű, kompozíciói (alakzatai) általában zártak (eltekintve néhány kivételtől). Rajtuk kívül – mármint az alakzatokon kívül – csak ritkán jelenik meg egy – egy felhőcske, madár, gyermeki arc.

Figurái, alakjai néha teljességükben, de általában fragmentumaikban vagy sűrű vonalháló alá rejtetten, hosszabb szemlélés után ismerhetőek fel. Ugyanez vonatkozik konstruktív és organikus bizarr motívumaira, ornamenseire is, de azért akad köztük néhány egyszerű, kimondottan szép, tiszta vonalrajz. Grafikái reálisak és irreálisak, valósághűek és absztraktak, konkrétak és elvontak, intellektuálisak és szenzibilisek. De összességükben a jó és rossz ellentétének víziói, s szürreális benyomást keltenek. Még akkor is, ha tudjuk, hogy jellemző rá az alkotás tudatossága, ámbár a művészi aktusnak mindig vannak tudatalatti elemei.

Képei és képcímei, feliratai szorosan kapcsolódnak egymáshoz, szinte feltételezik egymást, erőteljes narratívvitást adva a műveknek. Ahogy Noam Chomsky mondja, „Minden gondolat mögött egy képre bukkanhatunk.” Megfordítva, Tamás esetében minden kép mögött egy gondolatra bukkanhatunk. Grafikáiban a gondolatölt a szemlélő számára végső érzékletes formát. Ugyanakkor a képi és fogalmi gondolkozás sajátos szintézisben jelenik itt meg. Épp ezért kép és szöveg reverzibilitása jellemző alkotásaira.

Az emberi nem általános problémáit veti fel. Társadalmi-politikai, etikai, pszichikai, ökológiai, értelemben egyaránt. Mély filozofikus felvetések. Olyanok, amik mindig is léteztek, s olyanok, amik speciálisan 21. századiak, mint például a környezetszennyezés, ami akár az emberiség vesztét is okozhatja. A fő hangsúly az etikai kérdéseken van. Nem véletlenül, hisz olyan kiváló tudósok, humanisták művei hatottak rá szellemileg, mint a generatív nyelvészet világhírű alakja Noam Chomsky, a jogász, történész Howard Zinn Az Egyesült Államok népeinek története c. könyv szerzője, a tengerbiológus Sylvia Earl, akik munkájukkal, hozzáállásukkal az emberiség jövőjéért dolgoznak vagy dolgoztak.

Emellett ugyanúgy témája az embernek, mint egyénnek egzisztenciális problémái, lemegy a lélek mélyrétegeibe. Igyekszik bemutatni szorongásainkat, balsejtelmeinket, a bennünk lakozó ördögöt és jóistent egyaránt, ha kell nyers brutalitással és ritkábban érzékeny szépséggel.

Talán nem véletlen a hagyományos természetelvű képi megfogalmazástól való eltérés, mivel gondolatainak konvencionális kifejezésmódja a trivialitás veszélyét hordozhatják, magukban. Pálvölgyi Tamás alkotásai, allegóriái a fentiekben említett, gondolatok esszenciáját adják. Tulajdonképpen világunk kritikáját fogalmazzák meg, ironikus, groteszk formában, figyelemfelhívó szándékkal. Tiltakozások a világ rossz dolgai ellen. Felkiáltás! – hogy szükség lenne a paradigmaváltásra, szemléletváltásra.