A keddi versenynap számomra nagy meglepetéseket hozott. Ez volt az első igazi megmérettetésem, hisz’ két keréken korábban sosem álltam rajthoz. Még nincs egy éve, hogy szert tettem a kerékpáromra, s akárhogy is számolom, a verseny napjáig nem ültem rajta húsz alkalomnál többször. Ezek mind középtávú túrák voltak.
Párom révén hallottam a Tour de Hongrie amatőr időfutam versenyéről, ő maga szintén indult az amatőr kategóriában. A felkészülésben is nagy segítségemre volt, hiszen többéves tapasztalata van a kerékpáros sportban. Volt alkalmam gyakorolni a rajtot, ugyanis a szombathelyi prológon az 1000 métert a versenyzők a nevezés sorrendjében egyenként, állórajtból indulva teljesítik, a pályán közvetlen ellenfelük nincs. Segítséget kaptam a taktikát illetően is, tőlem nagyon távol állt a sprint mozgástechnikája.
A pálya a Thököly Imre utcán kezdődött, majd egy nyújtott bal kanyarral a Szent Márton úton át a Fő téren fejeződött be. Lehetőséget kaptunk a pálya bejárására, az első köröket tempósabban, leginkább a kanyart gyakorolva teljesítettem, majd inkább arra koncentráltam, hogy ne essen vissza a pulzusom a nyugalmi állapotba. A rajtot tökéletesen csíptem el, a kanyarig nagyon jó tempóban haladtam. A kanyar előtt azonban túl hamar váltottam könnyebb sebességbe, a kelleténél jobban lassultam le. Viszont magát a visszafordítót nagyon jó íven vettem, és az a kevés pihenő sok erőt adott a pálya második felére. Az utolsó 100 méteren megpróbáltam újra kiállni, de a combjaim eléggé elsavasodtak, ülve sokkal erősebbnek éreztem magam. A cél előtt követtem el a legnagyobb hibát a sprintversenyek esetében, ugyanis abbahagytam a tekerést. Összességében a kört 01:29.70 perc alatt teljesítettem, ami a 3. helyre elég volt.
Természetesen a profik versenyét megvártuk, és szurkoltunk Varga Péternek is. Hihetetlen eredmények születtek, nagyon büszke voltam Petire, épp, mint mikor legutóbb versenyezni láttam tavaly ősszel Sopronban, a Sempermed Egyetemi- és Főiskolás Olimpiai Cross Country Magyar Bajnokságon, ahol a dobogón végzett.
Azt gondolom, ez a teljesítményem első versenyélménynek mindenképp megfelelt, sokat tudtam tanulni belőle. Most már van viszonyítási alapom, jövőre találkozunk 01:25 alatt. 😉
? Wagner Anita ?
