Az a kezdeményezés, mely a vihar által ledöntött, ún. Hergovics-kereszt felújítására ébredt adta a gondolatot, hogy sétáljuk végig a várost és keresztjeit, kicsit katalogizálva. Alapunk Varga Mária „Útszéli keresztek” című könyve (2007), alapmű a témában. Egy modernebb, mai, a könyvhöz képest színes összeállítást kínálunk, kibővitve az azóta Sárvárhoz tartozó Újmajorral, illetve a temetők főkeresztjeivel. Sétáljunk egyet a sárvári keresztény kultúra múltjában!
Régóta kedves témám, évtizedek óta fotózok kereszteket. Vasban, Zalában és még ki tudja. A kőnek élete van. Nem örök. Erodál a savas esőtől, a mohától, a kibocsájtott égéstermékektől. Ez varázsolja meg a mai, fényképezhető arcait. Keresztet az utak mellé állítani védelmet, hálát, könyörgést jelentett. A keresztény Európa kilométerkövei, velünk élnek. A ledőlt kereszt felállítása ezért ragadott meg. Sok hozzáfűzésre számíthat a Hergovics-kereszt restaurálása: a név ellenére a Fekete család állította egykor. Hajrá, történetkutatók! Akkor melyik a Fekete kereszt? Nos, fent a körforgalomnál, csak mára a korpuszt learanyozták. Régen tényleg fekete volt… Bár az is lehet, hogy a mégrégebbi arany feketedett meg?
Mindegy: beszélnek a nevek. Binder, Bauer, Sós, Pap, Dombai, Kupi, Kontó, Kondor. És a többi. Annyi kérdés, annyi megfejtetlen dolog után érdeklődünk bárkitől, aki adatokkal tud segíteni! Dicséret mindenkinek, akik az állagmegóvás, restaurálás gondolatmenetében jelen vannak: bár bennem kérdéseket vet fel a vastag építőipari festékek használata, a kő struktúrájának elfedése. A kőkereszt kovácsoltvassá való átformálása legalább ízlésesre sikerült. De nézzük a gyógyításra szorulókat! A tizenháromvárosi öreg temető főkeresztje éveken belül válik porrá: húsz éve követem. A péntekfalusi temető főkeresztje mára egy kőhalmaz felett imádkozó Mária: nem tudom, összeszedhető-e a korpusz. Minden esetre példaként, értékőrzésként a fókusz ma a Rába-híd utáni Hergovics-kereszté: bővebb információt itt találnak róla »!
Kereszty Gábor
Fotók: Kereszty Gábor
