Készülődés, emlékek, ez most más lesz, ez most kikapcsol, ez most kis Kapolcs. Falutábla, nagylevegő kevés az ember, kedves a hely. Újdonsült kávézóban kifújás naptervezés.
Harcsa Veronika énekeltet, énekel, játszik. Kolibriszelídítőket, Panda-bandát futtat, róluk később. Apró fények, hatalmas dalok, lélekig érő zene.
A Nosztalgiaboltban frissen leporolt csodák, a hátsó udvarban megbúvó zenekar. Múltidézés, emlékteremtés. A szemközti kiskocsma színes szagos élő történelem, és frissen avatott Poptörténeti emlékpont.
A szigeten túl Manóvilág, csodafüst, tündérakrobaták, sárkánytánc. A kőfalon a Momentán társulat – abban a pillanatban épp szuperhős, cowboy, salsatáncos. Felcsattanó nevetés, kacagtató csattanók.
A templomtorony alól zenefoszlányok szöknek, szaxofonon szólaló szimfónia. Az 51-es körzetben a semmi minden, a zene zaj, a zaj zene. Pestről Budáról mesélő udvarban Pál apostoltól indulunk és Cseh Tamáshoz érkezünk – minden megtörténik, nincsenek illúziók.
A Főtér új ruháját szegélyező sátrak apró világok – ZöldFöldről, Balatonról mesélnek. A leszálló éjszaka különös fénybe borít. Elefánt énekel Macskákról, együtt táncoló, tomboló tömeg. Bagossyék összeölelkezős zenéjével végül a tér álmodni tér, még holnapig…
Pénteken aztán újra ébrednek a hangok, a színek, kezdődik egy újabb hétvége a Völgyben. Ha belekóstolnátok, tartsatok velünk!
-Koszorús Veronika-
