Furcsa dolgok történnek péntek tizenharmadika éjfelén a sárvári várparkban – máglya épül, és egy vajákos, ördöggel cimboráló asszony elnyeri méltó büntetését. De mégis mit tudunk a boszorkányüldözésről, a strigákról vagy Könyves Kálmánról? Ízelítő a sötét középkorból, a boszorkányok birodalmából.
A boszorkányüldözések kialakulásában a legfőbb szerepet a szigorodó keresztény egyház játszotta. Míg a korai kereszténység a pogány szokásokat, ünnepeket gyakran beolvasztotta az egyházrendbe, az úgynevezett érett középkorban már tűrhetetlenné vált a pogányság jelenléte. Az archaikus népi vallások, hiedelmek segítő istenei hamar az új vallás ördögeivé váltak.
A boszorkányok, olyan gonosz, az ördöggel cimboráló személyek, akik terméketlenné teszik az asszonyokat, állatokat, megrontják a termést, szemmel vernek, seprűnyélen szállnak és minden esetben ártalmasak. Európában az ilyen és ehhez hasonló hiedelmek elterjedésével kezdődtek meg a XIV-XV. században a boszorkányüldözések.
1484-ben VIII. Ince pápa kiadott egy boszorkánysággal foglalkozó pápai bullát, amelyben feljogosítja az egyházi inkvizítorokat a boszorkányok perbe fogására, és utasítja a papságot, hogy a híveket világosítsák fel a rájuk leselkedő veszélyekről. Két éven belül napvilágot látott a Malleus maleficarium című inkvizítori “kézikönyv” amelyben minden a boszorkányok felismerésére, üldözésére és ártalmatlanná tételére vonatkozó tudnivaló megtalálható. Hatására váltak tömegessé a boszorkányperek Nyugat-Európában.
Boszorkányság gyanújába keveredhettek gyógyítók, bábák, füvesasszonyok – ha túl sok betegük halt meg, az ördögnek áldoztak, ha meglepően kevés, úgy az ördög segítette őket. Minden boszorkányosság a női test vágyaiból fakad, vélték, így egyre több szerencsétlent vontak vízpróba, megmérettetés, kínzatás és más korszerű vallatási módszerek alá. Ha perbe fogtak valakit, onnan már csaknem lehetetlen volt nyerni.
A legdivatosabb kivégzési módszer a máglyahalál volt, ezeket nyilvánosan hajtották végre, az összegyűlt tömeg okulására és a bujkáló varázstudók megfélemlítésére. Ezen kívül a felakasztás, kövekkel való agyonzúzás, lefejezés és más különféle módszerek is használatosak voltak a boszorkányok megfékezése és a hívő lelkek megmentése érdekében.
A későbbiekben a boszorkányperek remek lehetőséget nyújtottak politikai, családi viszályok soron kívüli lerendezésére. Elég volt akár egy istenfélő lélek gyanúja, mivel a boszorkányság tagadása eretnekségnek számított, az illető elég hamar perben, vagy máglyán találhatta magát. Szerencsésebb esetben csupán állatokat végeztek ki, mivel az ördög bennük rejtőzött el, így kerülhettek máglyára fekete macskák, kakasok, kecskék vagy akár fekete kutyák is.
Magyarországon a helyzet kicsit más volt. Könyves Kálmán a címben is idézett hibásan elhíresült boszorkánytörvénye javarészt megakadályozta a néphiten alapuló boszorkánypereket. „Strigákól pedig, akik nincsenek, semmiféle említés ne essék” mondotta a bölcs uralkodó.
Akkoriban ugyanis kétféle boszorkányt különböztetett meg a tudomány: a striga avagy seprűs boszorkány, aki a néphit szerint éjszakánként állati alakban járkál, alvók vérét issza, azoknak lidércnyomást, rossz álmokat okoz. Ünnepein seprűnyélre pattan és boszorkányszombatra repül, ahol társaival áldoz az ördögnek. A malefica pedig rontó, ártó női boszorkány vagy férfi boszorkánymester, aki jövendőmondással, rontással, varázslással foglalkozik, az ördög tudományát árulja.
Magyarországon így „csupán” a malefica pereket engedélyezték. Körülbelül ezer boszorkányperről tudunk, ezeknek majdnem fele Szeged városában zajlott. Ennek emlékét őrzi mai napig nevében a Boszorkánysziget, ahol tizenkét boszorkányt, hat férfit és hat nőt égettek meg máglyán.
Mária Terézia uralkodása hozott jelentős változásokat a boszorkányperek ügyében. Az uralkodónő folyamatosan szigorította a perek ügymenetét, majd kvázi betiltotta azokat. Az utolsó magyarországi boszorkányper 1762-ben Nagybányán történt. Európában az utolsó boszorkányt a második világháború idején(!) ítélték el, akinek 1951-ben Churcill kegyelmezett meg, a vádat elavult ostobaságként jellemezve.
És hogy mit keres egy boszorkány a XXI. század modern városában? Talán Báthory Erzsébet szelleme szállta meg, avagy a várúr poharába próbált mérget csempészni, esetleg fekete macska képében látták elszaladni éjfélkor egy keresztúton – talán ma éjfélkor ez is kiderül! Szeretettel várunk mindenkit!
