Fotók és szöveg: Benkő Sándor @ Park Inn Hotel, 2017. október 31.
A zsúfolásig megtelt Park Inn hotel konferenciatermében Máhr Tivadar alpolgármester köszöntője után tapsvihar kíséretében lépett a közönség elé Böjte Csaba, aki egy órán keresztül, szünet nélkül, folyamatosan beszélt a címhez tartozó témakörben. A figyelmet lekötő előadása kezdéseként, azon sajnálkozott – gyerekek, de felnőttek példáit is látva ?, hogy szinte divattá vált mások szidalmazása, kritizálása, a mindenben hibát keresés. Tudatalattinkban tudjuk, hogy a legfontosabb dolog a szeretet, ha megkérdeznek bennünket, akkor be is valljuk, de a hétköznapi életben mégsem annak megfelelően cselekszünk. Divat szidni a tanárt, az orvost, a politikust, de bárkit megkérdezett Csaba testvér, mindenkinek volt valami pozitív élménye velük kapcsolatban. A mindennapi szeretet Böjte Csaba szerint a családban kezdődik. Meg kell tanulni, de nem is kell megtanulni, mert mindenkiben ott van a férj, a feleség, a gyerek tisztelete és szeretete. Nem kell hümmögni, szidalmazni. Nem biztos, hogy mindig igaznak kell lenni a bóknak és a dicséternek, de milyen jól esik nekik. Beszélt a gyereknevelésről, mivel általában azzal foglalkozik.
Elmondta, hogy a legegyszerűbb dolog a gyereket leteremteni, ha valamit nem ért, ha valamit nem jól csinál, pedig sokszor csak egy jó szóra, biztatásra lenne szüksége, amellyel sokkal nagyobb hatást lehet elérni, mert bizalmat és lehetőséget kap, hogy az általa még lehetetlennek tartott dolgot képes legyen elérni. A ledorongolás, netalántán néhány pofon vagy verés sokkal ártalmasabb lehet, mint azt gondolnánk. A gyerek egy olyan negatív spirálba kerülhet, ahol nagyon mélyre lehet kerülni, amiből nagyon nehéz később már kijönni. Igaz, hogy a beszélgetés, meggyőzés, lelkesítés, bátorítás módszeréhez sokkal nagyobb türelem kell, de ez hozhatja meg az eredményt. Ha az embert kudarc éri, az megviseli. Ez természetes. Saját példáin keresztül mesélte el, hogy a sündisznóállásban lévő, bezárkózott gyerekben odafigyeléssel, türelemmel, egy kis pszichológiával hatalmas önbizalmat lehet visszaállítani, ami inspirálja majd a további jócselekedetekre, a tanulásra, a munkára. Szeressük ki egymásból a jót, biztos ott van bennünk – mondta Böjte Csaba. Ha magunkat vádoljuk, Isten lesz a védőnk, ha viszont magunkat védjük, Isten lesz a vádlónk – tolmácsolta Keresztelő Szent Jánost idézve.
Elmondta, hogy a 11 éve működő tusnádfürdői gyermekvédelmi központot adományokból hozta létre, adományokból újította fel, most ebben a kis központban 80 árva vagy befogadott gyerek éli mindennapjait. Büszkén mesélte, hogy nemrégiben megkeresztelt egy olyan kisbabát, akinek az édesanyja ott kezdte az iskolát. Előtte voltak az ott töltött első napjai. Szakiskolát végzett, rendezett családban él, már a második gyermekét keresztelte. Megszépült, mint ahogy a körülötte lévő világ is. Hinni az elesettekben, segíteni rajtuk, mint ahogy Jézus is ezt tette, és nem adta fel. Nyugodtan mondhatta volna: „Mennyei Atyám ennyi volt, kenyeret szaporítottam, csodát tettem, habosra prédikáltam a számat, nem akarják, nem megy nekik. A szeretet parancsa nem nekik való. Hát akkor tudod mit? Te teremtetted, én hazamentem.? De milyen szép, hogy Jézus nem adja fel. Bízik bennünk. Ez kell, hogy erőt adjon nekünk, hinnünk kell a szeretet végső győzelmében – mondta Csaba testvér.
Mesélt az iraki missziós útjáról is. Annyi mindent látott már, megtapasztalta a gyűlöletet is, de amit ott tapasztalt, az őt is meglepte: sokkolta a ninivei fennsík környékén a 48 katolikus templom lerombolása, a keresztények lemészárlása. Ennek ellenére örömmel tapasztalta, hogy a még álló, de tető nélkül lévő templom vasárnaponként megtelik hívekkel, akik együtt imádkoznak Istenhez, együtt énekelnek, áldoznak. Mi itt a Kárpát-medencében békében élünk, ?hál Istennek jólétben és nyugodtan. Miért veszítenénk el a reményünket? Miért ne lehetne, hogy templomaink teljenek meg élettel? ?Hiszek a szeretet végső győzelmében? – mondta, majd közös imádsággal, könyveinek dedikálásával fejeződött be Böjte Csaba előadása. A rendezvényen összegyűlt adományokat a Dévai Szent Ferenc Alapítvány javára ajánlották fel a szervezők.
? Benkő Sándor ?
