A kiállítás időpont-egyeztetéssel tekinthető meg: Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár, 95/320-063
Az első néhány képkockára kattintva, Németh Mihály – a kiállítással kapcsolatos – gondoloatait olvashatjuk a képaláírásokban.
Gyermekkorom óta vonzódom a vár bástyáihoz.
Ezek árnyékából mentem el a múlt század közepén a fővárosba, hogy a kijelölt utamat megjárjam.
A több száz éve rakott falakból kisugárzó rendet, célszerűséget és egyszerű logikát vittem magammal, s velük az utamba akadt bonyolult problémákat könnyedén átléptem.
Húsz évvel kés?bb a vártorony, az arborétum öreg tölgyfái és a Rába-part visszacsábítottak a szülővárosomba.
Negyven éve élek Sárváron, s naponta megtapasztalom a korábbi döntésem jó hatásait.
Visszatérésem után, már kiigazított szemléletemmel jobban körülnéztem, és rátaláltam a szelíd lírával, jó humorral megáldott emberekre, emberi kapcsolatokra.
E mély kútból merített ötletekb?l, az új választott szakmám segítségével,
?a jó hazai sárga agyagból, gipszből, kőből, bronzból, nem kevés kisebb-nagyobb figurákat gyúrtam, ?
?öntöttem, faragtam, s lelkes lokálpatrióták segítségével ?
?sikerült az itt összegyűjtött munkáimat a kissé összekuszált jelenb?l, e vastag falak közé elmentenem.
Szobraim csendes lírája, és a bástya zordabb hangulata kiegészíthetik egymást.
Így talán e kontrasztból született halkabb hang vagyok én, Németh Mihály,?
? aki a szobrok szép kriptájától alig száz méterre északkeletre láttam meg a napvilágot.
A város e rangos szögletében éltem meg a legszebb évtizedeimet.
Az arborétum déli, napsütötte sarkában, könyveim, hanglemezeim, madarak és szomszédoló macskák társaságában igazán jól éreztem magam.
Örömmel hagyom itt ezeket a mindennapos életünkről szóló maroknyi és ember nagyságú jeleket?
