Scrapbook-lapokból eddig még nem nyílt kiállítás a Nádasdy-várban – vezette fel Kondor János, a Nádasdy-vár Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója Markó Zsóka tárlatának megnyitóját a Folyosó Galériájában. A kiállított könyvoldalak mindegyike egy-egy személyes emlék képi formája, egyedi letükrözése.
Részletesebben Dabóczi Dénes művészettörténész beszélt a scrapbookról, mint a hétköznapi önkifejezés mai divatos műfajáról. Annak ellenére, hogy már az ókorból ismerünk funkciójukban hasonló leleteket, a legkülönbözőbb kézműves technikákat és anyagokat ötvöző módszer legközelebbi előképe minden bizonnyal a mindenki által ismert emlékkönyv. Az eltérés csak az, hogy a scrapbook egyben naplószerű is, családi eseményeket dokumentál, és általában az interneten közösségi utóélettel is rendelkezik.
Markó Zsóka magyar nőként Németországban él egy holland férfi élettársaként, élete központi szereplője pedig Maxim, most nyolcéves kisfia, akinek arca a kiállított oldalakon is többször visszaköszön. A család mellett megjelenik minden, ami nyomot hagy mindennapjain. Feltűnik például a Nádasdy-vár fényképe „Home sweet home” felirattal, és kézzel írott, angol szövegrésszel, amely a rácsodálkozásának ad hangot: Markó Zsóka, a kép készítője gyerekkorában rengetegszer látta az épületet, de mindig csak apja munkahelyeként tekintett rá?, felnőttként érintette csak meg annak megragadó szépsége?
A tárlat darabjai tudatos kompozíciók, közvetlenül és nyíltan tárnak a néző elé személyes emlékeket, amelyeket – különös módon – a befogadó egy idő után elkezd a sajátjának is érezni. Dabóczi Dénes szerint nehéz lenne eldönteni, milyen tevékenységhez áll közelebb a scrapbook: a hobbihoz, a közösségi alkotáshoz vagy a kézművességhez, a kiállítás képeiről sugárzó intellektus mindenesetre többletértéket ad nekik.
? Benkő Gábor ?
