Tűnődő télközép

Január. Ha megkérdezném, kinek a kedvence ez a hónap, aligha emelkedne sok kéz a magasba. Bár egy új kezdettel és tiszta lappal kecsegtető időszak ez, mégis, sokan a legelkeserítőbb hónapnak tartják. A tél vége még sehol, a karácsonyra már csak néhány zokniba ragadt fenyőtű emlékeztet.

Így január végére, már az újévi fogadalmak is kifulladtak. A szobasarokban bánatos edzőcipő, az asztalon elfelejtett nyelvkönyv szomorkodik, a zsebekben újra felbukkannak a cigarettás dobozok. Hideg van, és sötét. Nyűgösek, türelmetlenek vagyunk. Egy átmulatott év másnapossága borul a hónapra, a városra.

Legszívesebben bezárkóznánk, bélelt csigaházat növesztenénk magunk köré. Mások véleményére indokolatlan felcsattanással reagálunk, néha akkor is, ha nem nekünk célozták. Éles fagykristályokból növesztünk magunk köré üvegfalat, üvegkaput.

Vannak azonban, akik kemény munkával áttörnek az üvegkapukon. Jönnek, hogy megkeressék a szépet, az értékeset. Nem baj, ha néha bezárkózunk, de figyeljünk rá, hogy a kuckónk fényes, meleg, befogadó közeg legyen. Tudjuk átölelni azt, aki átjut a fagyott szilánkokon.

2018-ban nagy mérföldkőhöz érkeztünk. Ünnepeltünk, összegyűltünk. Megteltek az utcák, a terek, az emberek megszólaltak, hallatták hangjukat, nyitottak egymás felé, valami új felé. Elkezdődött valami, elindultunk egy úton. Most hideg van és sötét, az útmenti táblákat hó takarja el. Ki tudja megmondani, merre tartunk? Mire elolvad ez a csillogó, hideg páncél, elválik, hogy csak a sár marad, vagy kereshetünk fűben nyíló tőzikét, hóvirágot.

Most csak reménykedhetünk. Mert bár kisvárosban élünk, és nincs Erzsébet hidunk, de ível híd a Rába felett, és szalad út a történelmi, és új terek felé. Lehetne ez az út, amin járunk, akárcsak a fővárosban, a szabad sajtó útja. A szabad véleménynyilvánításé. Az egymásrafigyelésé, és az intelligens kommunikációé. A meghallgatásé és a megértésé.

Most, január végén egy dologban reménykedhetünk: fogadalmat nem csak újév napján lehet tenni. Fogadjuk meg hát, hogy egymásra figyelve, nyitottabb szemmel, füllel és szívvel lépdelünk tovább ezen az úton.
Boldogabb új évet, Mindannyiunknak!

 

-Koszorús Veronika-