„Mert elhagyatnak akkor mindenek.
Külön kerül az egeké, s örökre
A világvégi esett földeké,
S megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
Mint tébolyult pupilla néma és
Mint figyelő vadállat, oly nyugodt.”
(Pilinszky János)
Tisztelt Gyászoló Közösség!
Augusztus 26-án jött a fájdalmas hír, hogy néhány hónappal hetvenkettedik születésnapja előtt az életnek és a halálnak ura magához szólította Dabóczi Dénest, sokunk Dinijét. Azóta próbáljuk elfogadni az elfogadhatatlant, magyarázni a magyarázhatatlant. Torkunkat a sírás, lelkünket a düh fojtogatja. Elhagyatottságunkban a Szentíráshoz fordulunk: „Azt mondta Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él. És minden élő, aki hisz énbennem, soha meg nem hal.” (Jn 11,25-26)
A megváltoztathatatlan tény számvetésre késztet bennünket, milyen űr maradt Dabóczi Dénes után? Abban a kitüntetett helyzetben vagyok, hogy Dini négy évtizedes pályáját a kezdetektől követhettem. Középiskolás koromtól barátomnak tekinthettem, jóllehet ő kőszegiként én pedig sárváriként próbáltam rátalálni arra az útra, amit a Sors kijelölt számunkra. Akkoriban egy jó hanglemez meghallgatása összehozta a megye hasonló gondolkodású fiataljait. Legtöbbször egy padlásszobában találkoztunk Kőszegen, a Nyugathoz – fizikailag, szellemileg – legközelebb fekvő vasi kisvárosban. Emlékeim szerint a Szekér testvéreknek, Albertnek és Sziszinek volt svédországi kapcsolata, ahonnét kiváló lemezeket kaptak. Máig emlékszem Ravi Shankar és Yehudi Menuhin közös lemezére, amit elbűvölten hallgattunk. A zenehallgatás mellett sokat beszélgettünk. Ezeken az alkalmakon nem hangzottak el eget rengető gondolatok, de egy jobb világ utáni vágy ott érződött a levegőben. Something in the Air – énekelte a Thunderclap Newman (https://www.youtube.com/watch?v=RTZoJ01FpD8). A Mamas and Papassal Kaliforniáról álmodoztunk (https://www.youtube.com/watch?v=N-aK6JnyFmk&list=RDN-aK6JnyFmk&start_radio=1), Scott McKenzivel képzeletben San Franciscoba indultunk (https://www.youtube.com/watch?v=7I0vkKy504U&list=RD7I0vkKy504U&start_radio=1), és nem gondoltunk a hanyatló Nyugatra.
Nagy örömmel tapasztaltam, hogy Dini – Borsos Géza mellett második kőszegiként – 1978-tól a Nádasdy Múzeumban kezdte „népművelői” pályáját. Harmadikként hamarosan Tóth Feri is csatlakozott, ma már mindannyian ebben a sárvári temetőben nyugodnak. 1978 augusztusában foglaltuk el a várat, én, mint a művelődési központ „társadalmi vállalkozója” próbáltam munkatársaimmal a kisváros lakóit egy kulturális közösséggé összekovácsolni. Amikor lehetőség adódott, 1979-ben létrehoztunk egy kortárs galériát, aminek szellemi felépítésében Dabóczi Dénes a kezdetektől részt vállalt. Örömmel tapasztaltuk, hogy az ELTE-n művészettörténészi diplomát is szerzett, és felkészültségéről, alaposságáról nap mint nap mindenki meggyőződhetett. Évtizedek során a sárvári és Sárvárról elszármazott művészek szinte mindegyikének nyitotta meg kiállítását. Megnyitói egy egyetemi kiselőadásnak feleltek meg, mindannyiunk számára példát mutatva.
A három kőszegi fiú – valószínű, hogy nem is tudtak róla – egyfajta polgári szellemiséget is hozott a Nádasdy-várba és a városba, amelyik a helyi kultúrának plusz töltetet adott. A múzeum népművelőjeként Dininek a közművelődési tevékenység mellett a nyolcvanas évektől feladatává vált a megyei múzeum iparművészeti gyűjteményekkel kapcsolatos munkáinak segítése. Az ELTE-n diplomamunkáját a Vas megyei kastélyenteriőrökről írta. Az idők során az üvegművészeti ismeretei országos megbecsülést váltottak ki. Az már csak hab volt a tortán, hogy elkezdte gyűjteni napjaink kiürült parfümös üvegjeit. Nagyon hamar híre terjedt a kezdeményezésnek, és a város lányai, asszonyai nagy kedvvel és szeretettel ajándékozták szebbnél szebb, a kortárs üvegművészetet reprezentáló kiürült üvegjeiket abban a reményben, hogy évszázadok múlva – „ha lesznek még emberarcú lények” (Nagy László) – az utódok ezeket is láthatják a múzeum XX-XXI. század üvegművészetét bemutató kiállításán.
Nádasdy Tamás levelében olvassuk, hogy „Tinódi immár megvetve ezt a földi muzsikát, Istenhez tért, hogy az angyalok közt sokkal jobbat tanuljon.” Tinódi meghagyta Nádasdynak, hogy ő se maradjon sokáig, hamarosan kövesse, hogy megtanulhassa az égi muzsikát. Kedves Dini, most Te is csatlakozol, hogy kiváló elődeidhez hasonlóan alkalmad legyen „az angyaloktól jobb muzsikát tanulni” (Tinódi Lantos Sebestyén).
Utolsó találkozásunkkor a Turnerben megbeszéltük, hogy a következő kört legközelebb én fizetem. Biztosítalak, ígéretemet előbb-utóbb beváltom. Addig is: nyugodj békében!
Markó Péter
