Itt a pillanat, hogy megállj kicsit és elcsendesedj, mint a tenger hullámai. Mire gondolsz? Van-e benned nyugalom és béke? Megtalálod-e a nap örömét? Elégedett vagy-e? Netán hálás? Tettél-e ma valami jót?
Egy hely, ahol Dr. Erdő, Dr. Levegő és a Csendmester szervezi a Természet-fesztivált, ahol a lassan lemenő Nap utolsó sugarai még lágyan simogatnak. Ahol csak egy jó könyv kell, vagy még az sem.
Pár kis szélfútta magból serkenve, fokról-fokra kúszott a fény felé, a magasba. Minden következménnyel szembenézve haladt, és nem adta fel! Nem állt meg, nem fordult vissza, egyenesen tört a kitűzött cél felé.
Végtelen kékség és soha nem múló morajlás. Ritmus és erő. Altató és ébresztő. Lágy ringatás és vad hullámzás. Örök mozgás, perpetuum mobile. Élet és természet. Finom homok, apró kavics és embernyi kőhalom.
A tőletek kapott CD-ket forgatom a kezemben. Sokadszorra. Nem is lemezeket látok, nem tárgyakat, sokkal inkább azt a szeretetet és hálát, amibe csomagoltátok nekem és amivel én is adózom nektek.
Mosolyogva, gyermekszemmel és tiszta szívvel kémleled az eget, miközben a formákat keresed. Vágtató paripa? Kisnyúl? Szívecske? Jegesmedve? Országhatár? Madártej? Vagy egy repülő sirály?
Ott vagy. Ott vannak. Érezted már? Eső után. Közben. Vannak. Ott. Érezted már az akkor és ott érzését? Tényleg ott vannak. Tényleg most van a most. Most most van: ott vannak. Éld át!
A légkör amit megteremtettél, olyan minden gondot feledtető, békés, érzelmes és mély, hogy olyannyira belezuhantam, hogy tollat és papírt ragadtam. Már most hálás vagyok neked, pedig épp csak ismerkedünk.
Megváltozik, és többé nem ismersz rá. Többé nem aprózódik el, nem hasad szét darabokra, órákra, percekre, másodpercekre. Minden egyes ember számára másként telik majd.
Az időtlenség tökéletes kompozíciója. Lenyűgöz a szépségével. De bele is gondoltál? Vajon mit érzel, amikor köztük állsz? A fiatalság üdeségét, vibráló lüktetését vagy az öregség bölcsességét?